Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

31 mit csinálok a uakdcióban? Kis tanítványaimnak és minden kezóő szaualának. Emlékeztek, ez volt a címe az utolsó magyar gyakorlatotoknak ?! Kíváncsi voltam, mint tudjátok a pihenésre szánt időt beosztani. Ezért teljesen magatokra hagytalak benneteket, nem adtam semmi utasítást. Mondhatom, elég érdekesen és változatosan írtatok. A ti gyerek eszetekhez mérten volt abban mindenről szó. Egyik a szabadban való tartózkodásban, fürdésben, sportolásban akarja örömét találni; másik a gondtalan pihenésnek, semmittevésnek, vagy zavartalan alvásnak örül. Legnagyobb rész azonban a szellemi táplálékról sem feledkezik meg. ígéri, hogy olvas, rajzol, muzsikál, sőt akad olyan is, aki a latin olvasmányok átismétlését is felveszi programmjába. Feltételezem, hogy ez igéret, — legalább nagyobb résznél — nem marad puszta szó. Azonban nem erről akarok a tanév befejezése után veletek beszélni. Eleget hallottatok erről tíz hónapig. Egészen mást ajánlok figyelmetekbe. Nem kételkedem jóindulatotokban ; tudom, hogy valami hasznosat a szünidőben is fogtok csinálni. Igaz, hogy a deáknak a szünidő pihenésre van szánva, de gondoljatok arra, hogy a vakációban vannak esős napok is. Mit csináltok akkor, ha unatkoztok ? Csak rá kell fanyarodni a betűre. Hogy lehetne az időt hasznosabban s kellemesebben eltölteni! Huszonhármán közületek azt irták a vakációi foglalkozással kapcsolatban, hogy olvasni fognak, kilencen Ígérték, hogy naplót írnak s tizenketten, hogy költeményeket tanulnak és szavalnak. Mind szép és hasznos. Szeretnék mindegyikre vonatkozólag sokat mondani az illetőknek, ha e célra elég helyem volna. Ha olvastok, olvassatok lassan, gondolkodva, jegyezgetve. Kisérjétek figyelemmel az olvasmány menetét; értsétek át annak minden részét; tanuljátok meg, tegyétek magatokévá a jó könyvekben található szép gondolatokat, arany igazságokat. Jegyezzétek fel a szebb