Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1911

6í. het, hanem szervesen beleilleszkedő, sőt középponti része s azzá nem valami önkényes rendelkezés, hanem a százados fejlődés meg a nemzetek életében végbemenő nagy átalakulás tette. Megtartása, vagy nagymérvű iátalakítása sem lehet tehát az önkény, vagy holmi elvont, az iskola céljaitól távoleső feltevésekből kiinduló pedagógiai elmélkedés kérdése, hanem csak azon fordulhat, hogy tényleg nyújtja azokat a pedagógiai értékeket, melyek az erkölcsi nevelés és a nemzeti öntudat fejlesztésének hordozóijává tették. Vagyis nem az az irányadó, hogy egyes, csak a jövőt tekintő társadalombölcselők miként vélekednek szükségességéről, hanem hogy tényleg vannak-e benne az iskola oktató és 'nevelő fcéljának feléréséhez okvetetlenül .megkivántató elemek, melyeket máshonnét nem meríthetünk. A kérdés vizsgálatánál azonban eleve vissza kell utasítanunk a korunkban anynyira divatos utilitarisztikus felfogást, mely a kézzel fogható hasznot tekinti egyetlen értékmérőnek. A történettanulásnak fillérekre, vagy koronákra váltható haszna nincs, de nem is jutottunk még annyira, hogy másnemű, erkölcsi nemesedést, lelki gazdagodást jelentő hasznot ne ismernénk. Ilyen haszna pedig bőségesen van a jól kezelt történettanításnak, oly bőségesen, Tiogy mellőzésével önmagát, céljának elérését tenné lehetetlenné az iskola. Feláldozásával a legemberibb értelmi ismeretek és a legközvetlenebb erkölcsi okulás gazdag forrásától fosztaná meg magát és be kellene érnie félemberek nevelésével. E két dolog: a sajátos ismeretanyag és a benne rejlő nevelő, jellemképző erő egyúttal jelzik a legfőbb szempontokat, melyek aj történettanítást semmi mással nem helyettesíthető pedagógiai értékké teszik. Szükséges a történettanítás elsősorban magáért a történelmi ismeretért. Mert a történelem annyira emberi, hogy ismerete bizonyos fokig nélkülözhetetlen mindenkire nézve. Hiszen mindnyájan a történelmi folytonosság vonalában állunk: minden lépésünket, tettünket és elhatározásunkat a korábban szerzett, tehát már történetté vált tapasztalások öntudatlanul, lappangó energia módjára működő tömege irányítja. A legegyszerűbb Ítélet, melyet kimondunk, a legkezdetlegesebb szerszám, mellyel kezünk munkáját hatékonyabbá tesszük, ai Saját vagy az előttünk élt nemzedékek által szerzett és apáról fiúra átörökített tapasztalásra, tehát alapjában véve történeti ismeretre támaszkodik.

1 Ilyen értelemben történészek vagyunk mindnyájan. De természetes, hogy az ilyen önkéntelen, az ember természetéhez mintegy hozzátartozó és legtöbb esetben öntudatlan tör1 Hornyánszky Oy.: A történet eszméje és a szabadoktatás. A magy. társad, tud. egyesület ál'al 1907. szeptember 26 és 27-én rendezett szabadoktatási szakértekezleten és a szabad tanítás magy. országos kongresszusán 1907. október 4. Pécsett tartott előadás. A Magy. Társadalom tud. Egyesület Közleményei II. 62. 1.