Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

V 1867 szeptemberétől még 31, tehát összesen 32 évig tanított intézetünkben, amelynek az 1871—2. tanévtől kezdve 1898-ig, tehát 27 éven át egyúttal igazgatója is volt. Ezen működésének áldása nemcsak Szegedre hatott ki, hanem az egész Délvidékre, sőt részben egész hazánkra. A mostani belvárosi templom mellett roskadozó piarista intézet az ő igazgatása alatt az ország egyik legkeresettebb intézete lett, míg ama gyászos éjszakán (1879. márc. 12.) az árvíz romba nem döntött Szegeden mindent, amit annyi munkás kéz évszázadokon át alkotott. A gimnázium erős épülete ugyan ellenállt a természet romboló hatalmának, mivel azonban a város egy tengerré lett s lakossága hajléktalanná, a piarista intézet ifjúsága is szétszóródott az egész hazában. Az erős azonban nem csügged ! Magyar Gábor is megnyitotta már az év őszén úgyszólván a romok felett iskoláját, amelyben az első évben az ifjúság csak töredékesen, a következőkben már a régi számban sereglett össze a szeretett vezér köré. Midőn aztán a királyi biztató szóra a hullámtenger helyén lassankint paloták emelkedtek, az ő lelkét is megszállotta a hő vágy, hogy a természet erőitől megrongált történelmi nevezetességű hajlékot a modern kor követelményeinek megfelelő épülettel cserélhesse fel. Buzgalmának, kitartásának sikerült Szeged város jóakaratával és bőkezűségével karöltve a neveléstanítás szent ügyének palotát emelni, amelynek kényelmét és áldásait 1886 óta az ifjak ezrei élvezik. De ha intézetünk neki köszöni is első sorban a kényelmes otthont, ha neki köszönheti, hogy újjáépülésekor méreteiben, berendezésével, fölszerelésével az elsők közé emelkedett hazánk-