Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

63 jelvények képmásai vannak. A kápolna falát zöld repkény borítja, föléje a jegenyék magasra emelkedő koronája borul. Megnéztük az emléktáblával jelölt házat is, ahol Kossuth Lajos szabadságharcunk leveretése után utolsó éjjelét töltötte magyar földön. Orsováról reggel hat órakor indultunk Herkules fürdőre, az állomásról kocsival be a telepre. Mind a két út tele van természeti szépségekkel, de egészen elfelejtjük őket, ha a fürdőt és a Cserna-völgyét bejárjuk. A természet és építő művészet keltek itt versenyre. A szebbnél szebb szállók, fürdők, remek palotasort alkotnak. Bejáratuknál márványtáblák örökítik meg fejedelmi látogatóik emlékét. Finom izlés, előkelő fényűzés jellemzi valamennyit. De az építészet, kertészet minden szépsége csak e gyönyörű keretben érvényesül igazán. Minden palota plasztikusan domborodik ki a háttér haragos-zöld erdejéből, mely igen sok helyen alig észrevehetőlegmegy át a gyönyörűen gondozott, délszaki növényekkel, színes virágokkal pompázó parkokban. A hosszan elnyúló völgyet két hegysor zárja be. Lomberdők, fenyvesek váltakoznak rajtuk, kopár sziklafalakkal. A völgy közepén éles sziklák közt halad az örökké zúgó Cserna mély medrében. A lerombolt hidak maradványai mutatják, milyen pusztítást tud végezni, ha megárad. Amint a fürdőtelepről kiérünk, a Cserna völgyében folytathatjuk útunkat. Ennél kedvesebb helyet egész utunk alatt nem láttunk. A völgyfenéken zajong a szürkés-zöldes patak fehér tarajos hátával, az összeszoruló hegyek erdei beárnyékozzák, a lombjukon átsütő nap fénypontokkal és sávokkal hinti be. A kopár sziklacsúcsokon elszórva emelkedik egy-egy árva fenyő. Alig van annyi helye, hogy a lábát megvethesse. Némelyik előre hajolva nézeget le a völgybe, mintha le akarna ugrani, a másik elhagyatott magányában is büszkén emeli fel fejét. A hegyoldalban tátong a lombok közé rejtett titokzatos Rablóbarlang. Legszebb a Cserna ott, ahol apró vízeséseket alkot. A simára csiszolt sziklákon néhol vékony rétegben csúszik le, mintha a szikla üvegbe volna burkolva, vagy vékony erekben csurog át repedésein, máshol meg óriás robajjal szakad le, pezseg és forr, tajtékot túr s később a gyöngyökben felszálló légbuborékok finoman áttört csipkéhez teszik hasonlóvá a hófehér vizet. A zúgás olyan erős, hogy a hídépítő munkások csak jelekkel érintkeznek egymással. Monoton moraját végnélkül tudná hallgatni az ember, mert e moraj beszédes, mesemondó zene. Hangulata van, mely magával ragad, jó kedvre indít. Elfeledteti velünk önmagunkat, lelkünk beleolvad a környezetbe, eggyé leszünk vele és szinte nehéz megválnunk tőle. De a le-lecseppenő esőcseppek udvarisan hazatérésre figyelmeztetnek s alig érünk szállásunkra, szakadó zápor kezdi füröszteni a pipáló hegyeket.