Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

64 Délutánra azért ismét kiderül, megmászhatjuk a Schneller és Corinini magaslatokat, megnézzük az izzasztó barlangot, hol erős morgással tör fel a sziklahegy belsejéből a forró gőz. Gyönyörködünk a fürdőtelep szépségében mely a magaslatról egyszerre áttekintve még megkapóbb. A meredek hegyoldalon toronyiránt törtetünk le. Mire a telep ritkaszépségű fasorán végigmegyünk, újra szakadni kezd az eső, mintha csak épen a hegymászásra akart volna egy kis időt adni. Éjszaka úgy-ahogy kipihenjük magunkat és még reggel hét óra előtt indulunk Temesvár felé Karánsebesen, Lúgoson át. Új szépséget már nem igen tud nyújtani a vidék ; csak az éjszakai hidegben hóval belepett hegyek, a tavalyi árvíz még mindenütt látható nyomai, a pálya mellett haladó hegyi folyók, épülő hidak keltenek érdeklődést. Kifáradtunk. De azért lelkesedve olvastuk a rendkívül hosszú Porta Orientális alagút bejáróján a büszke felírást: Ad orientem. Egy óra felé ismét Temesvárra értünk. Ebéd után megnéztük még a józsefvárosi Miasszonyunk-apácák nagy nevelőintézetét és iskoláját, de már jobban szerettünk volna otthon lenni. Az idő sem volt kellemes, megint zuhogott az eső. Lassankint mégis eltelt, indulhattunk. A hátralevő háromórás út most már szinte rövidnek tetszett. Nyolc órára a Himnuszt énekelve érkeztünk meg a szegedi állomásra minden nagyobb baj és kellemetlenség nélkül. Babos Dezső.