Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

36 bár nem oly tökéletes nyelvezetű, de élvezetes s korában kedvelt ilynemű olvasmány, a Mulatságos napok. Célját elmondja a bevezetésben : „Megláthatni ebben a könyvben, hogy micsoda szép dolog a jó erkölccsel való hajlandóság és cselekedet és micsoda gyalázatos a rendetlen indulat és cselekedet. A jó erkölcsűeket és nemes indulatuakat kövessed. Ellenben sokaknak rossz hajlandóságuk szégyenökre és veszedelmükre fordúlt, —- ezeket kerüljed." A harmadik olvasmány, A ponthiői fejedelemasszonynak históriája azonban egy-két helyen az iskolai kiadásokban átalakítandó. Faludi Ferenc irodalmi működésén jellegzetesen vonul végig a morális célzat. Erkölcsi tükörképet akar állítani a nemzet elé, hogy abban megláthassa legfontosabb hibáit, — mondja Pintér Jenő. Egyébként úgy eredeti, mint gyönyörűen fordított műveinek már címei is elárulják e célzatot. De épen túlságba vitt moralizáló hangja miatt nem kedvelt olvasmány főleg az ifjúság előtt, azért csínyján is kell vele bánni. Nevezetes azonban Constantinus Porphyrogenitus c. iskolai drámája, mert már átmenetet képez az igazi világi drámához. Romanus nagyravágyó törekvésében s ebből származó bukásában az erkölcsi törvény érvényre jut s így már a tragikumról is fogalmat alkothatnak az olvasók. A megújhodás korától kezdve feliendűlt magyar irodalomnak etikai értéket a tárgy szinte kimeríthetetlen nagy terjedelme miatt csak röviden, főbb vonásokban fogom érinteni; a tanár alkalomszerűleg úgy is felismeri és értékesíti azokat. Bessenyei A^/s-ában az a tragikum érvényesül, hogy a fennálló világrenddel csekély emberi erővel nem lehet küzdeni. Philosophus vígjátékának komikuma, hogy a szív érzelmeit nem lehet megtagadni. Legkitűnőbb alakjában, Pontyiban, az elmaradottságot gúnyolja. Báróczi erkölcsi meséket és leveleket fordít. Péczeli József folytatja az ezópusi meséket, mert ezek „igen alkalmasak a szívnek érzékenyítésére, nyelvünk szépítésére, a könyvben még kevéssé gyönyörködő köznépnek az olvasásra való szoktatására s a virtusnak a gyenge szívekbe lehető becsepegtetésére." Virág Benedeket nemcsak hazafias szelleme, hanem gondolatainak nemessége is jellemzi. Dugonics regényeit a hazafias célzaton kívül a bennök megnyilatkozó erkölcsi, nemesítő szellem tette népszerűekké. Hisz e kornak szellemében volt a tanítás! Az eddig legkedveltebb regény, Mészáros Ignác németből fordított Kartigám-ja is e nemes célt szolgálja: „ . . . Kiki megtanúlhatja, sőt mintegy tükörben nézi, miképen szokta Isten a világ előtt ugyan elrejtett, de nála tudvalevő dolgokat idővel is kideríteni; a jó erkölcsöt, bár gyakorta ideig tartó üldözésekben próbáltatik is, végtére megjutalmazni; azokat ellenben, akik másoknak kárával vagy veszedelmével szerencséjeket vadásszák, minekutánna ezt nagyra vihették is, megszégyeníteni és cégérre tenni." Ugyané sorokat lehetne Dugonics Etelká-ja elé írni,