Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

33 iskolai kiadásban néhány sorát ki kell hagyni, vagy átalakítani. Miután elmondja, hogy Noé oroszlán, majom, disznó s keeskevérrel öntözé a szőlőt s így a bornak ez állatok természetének megfelelő négyféle hatása van, szidja különösen a részeges nőket, hopmestereket, lantosokat, hegedősöket, piaci kofákat. A végén a bor mértékletes használatára int. Az udvarbírákról és kulcsárokról c. énekében szidja és korholja ezek fösvénységét; a cselédeknek romlott ételt és italt adnak, maguk meg mindent ellopnak. Tinódihoz teljesen hasonló hangokat ver ki lantján e kor másik vándorénekese, Ilosvai Péter. Ptolemeus királynak históriájában, midőn e tudománykedvelő király híres könyvtáráról szól, egy kis kitéréssel így feddi a magyar urakat: Urak, lia nem bánnátok egyet szólnók, Házatokban minap szólleltekinték, Sehol én csak egy könyvet sem láthaték, I'intes serleget, oxstáblát láthaték. A végén ismét erős magyar vonatkozást találunk: Példa lehet ez az magyar uraknak, Kik mindenkor csak maguknak vakarnak, Isten tisztességére nem gondolnak, Az mit arra költnek alítják kárnak. Mondhatatlan hires nektek torkotok, Csudálatos az ti bufa

1 kortyotok, Mikoron elfogy tinéktek borotok, Farkaspenitenciát ti tartotok. Engem rágalmazónak nem mondhattok, .Mert látjátok, hogy én igazat szólok, Én csudálom, mely hív a ti torkotok, Hogy ennyi bort hamar felkortyanthattok. Ha el nem hagyjátok erkölcsötöket, Magyarországnak mondjatok jó éjet, Napkeletre idején nézzetek holt, — De jaj ! nem vihetitek el a szölöt. Ilosvai Toldi Miklósáról s etikai hatásáról az a megjegyzésünk, hogy valóságos vétek teljes egészében való iskolai olvasása. Mindazt a szépet, nemeset, mit Arany János Toldi Miklósáról olvas a tanuló, lerontja Ilosvai egy-két helye s szinte a csalódás, kiábrándulás fájó érzését kelti az eddig érte rajongó gyermeklélekben. Olvassuk oly szemelvényben, mennyi Arany Toldija forrásának megértéséhez szükséges. 1 Nagy pofa. a