Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

24 szinte dicsekvő faji érzésével váltak oly páratlan népszerűekké. Mohács című legszebb klasszikus elegiánkban igazi nagy nemzeti fájdalom vonul végig, de elűzve a mult gyászos képét — Kölcseyvel szemben — honfi reménnyel eltelve, felderült lélekkel kiáltja el jelszavát: Él magyar, áll Buda még! Rákosiszántó-yk\vA\\, e legmélyebb dalában, a híres tér dicsőségének letűntével a magyar dicsőség hanyatlását gyászolja Honvágy-a pedig a sötét olajfák hűsében vándorló hazafinak elhagyott hazája után való vágyódása. Megalkotja Katona legjobb tragédiánkat, mely a magyar történelemben oly gyakran előforduló legtragikaibb helyzetet, a nemzet s királya közt felmerült ellentétet, viszi színpadra. Az idegen hatalom s befolyás alá került trónt úgy kellett a nemzetnek véres áldozat — Gertrud megölése — által visszaszerezni. így lesz e tragédia nemzetivé. A tragikum is a hazafias érzés és a királyhűség éles összeütközéséből fejlődik ki. Személyeiben is míg egyrészt az igaz hazafiságra állít példákat, addig másfelől az idegenben azt az erkölcsi romlottságot festi, mely a magyarnak még házi tűzhelyét is megszentségteleníti. Fáy András, a „nemzet mindenese", ki egész életét nemzetünk fölvirágoztatására szentelte, a reformoknak igazi lelkes agitátora. Bélteky ház-k

ban a reform küszöbén mutatja be a magyar társadalmi életet. E regénye unalmas elmélkedésekkel, reformeszmékkel agyontömött zavaros szerkezete miatt bízvást mellőzhető az iskolában. Gaál József már új útakat is tör s az Alföld szépségének s betyáréletének rajzaival még Petőfit is megelőzte. Nagyon messze vezetne célomtól, ha irodalmunk legnagyobb alakjainak s ezek követőinek hazafias szelleméről bőven akarnék írni. Egyrészt tér sem áll rendelkezésemre a bő anyag kiaknázásához, másrészt meg oly általánosan ismertek, hogy nem akarok fölösleges munkát végezni. Vörösmarty hazafias lírája, époszainak nemzeties jellege, követői a nemzeties éposz művelésében mind a nemzeti reformszellem szüleménye. Az Atheneum-kör lírikusainak legfőbb tárgya a haza és szabadságszerelem. Nagy regényíróink az ősi dicsőség s „múlt kultuszával s a jelen képeivel például, vagy tanulságúl, lirai költők nemzeti lelkesedésökkel s honfi bánatukkal" szolgáltak a nemzeti ügynek mondja Beöthy. Politikusaink nemzeti jogainkért folytattak nemes küzdelmet, történetíróink pedig lelkes magyarságukkal hatottak. Tompa, Petőfi és Arany népies, tőzsgyökeres faji költészetével pedig az igazi nemzeti alapon álló költészet aratja diadalát s így marad legújabb időnkig, midőn határozatlan, kozmopolita költészet kezd lábrakapni. íme ezekben látjuk, hogy mit köszönhet nemzetünk irodalmunknak, íróink voltak minden időben oly gyakran veszélyeztetett nemzeti létünk őrei s ha nem hallatták volna intő szózatukat, ma már szomorú sorsban