Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

25 tengődnénk. Ha tehát az irodalom az egész nemzeti életre ily jótékony, szinte nevelő hatást gyakorolt, mennyivel inkább nem téveszti el nemzeties irányú befolyását az iskolában, hol minden szépért-jóért, hazáért-szabadságért könnyen lelkesülő, ép azért könnyen lelkesíthető fogékony gyermekszívekbe hintheti el a lelkes tanár a hazaszeretet magvát. Az iskola ily irányú eredményes működéséről nem is panaszkodhatunk, mert hisz különösen a múltban, minden erőszakoskodás ellenére is, nemzetiségünknek valóságos végvárai voltak. Most csak arról van szó, hogy a mai szocialistikus, hazafiatlan kozmopolita irányzatokkal szemben az iskola ne csak őrizze meg eddigi nemes hivatását, hanem fokozottabb mértékben használja fel a rendelkezésére álló eszközöket e veszélyes elemek kiirtására. Mert épen vallás és hazafiság, nemzeti életünk e két legszebb s legfontosabb jellege van manapság a legtöbb támadásnak kitéve. íme állítsuk ifjúságunk elé egész nemzeti életünk tükörét, melyben megláthatja mindenki múltunk fényét, jövendőnk zálogát. Míg egyrészről a történelem tanára nemzetünk jogairól, fényes de egyúttal szomorú múltjáról ad elméleti lelkes ismeretet, addig a magyar tanár történelmi életünk visszhangjában, irodalmunkban fogja mindezt konkrét példákon bemutatni. Hogy melyik jár nagyobb eredménnyel, nem nehéz eldönteni. * * * Közoktatásunk szinte egyoldalúlag a hazafias szellemű nevelést állítja a tanár elé főcélul. Az eddigiekből azonban azt látjuk, hogy a hazafiság szinte elválaszthatatlanúl kapcsolódott hitünkkel, vallási életünkkel. Százados küzdelmeinkben, elnyomatásunkban, honfibánatunkban csak Istenbe vetett bizodalmas hitünk s Patrónánk oltalmába helyezett fiúi reményünk menté meg e nemzetet a végső kétségbeeséstől. Mi tehát világosabban formulázzuk a nevelés főcélját s a vallásos-hazafias nevelést írjuk középiskoláink homlokzatára. Mindkét irányú nevelésre nézve pedig elsőrangú eszköz irodalmunk. Vallásos s hazafias művek olvastatása s megkedveltetése tehát első teendője a tanárnak, mert csak ekkor jár el tantervünk szellemében s csak ekkor teljesítheti haszonnal nevelői feladatát.