Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

II. Rz iroöalom mint a vallásosság és hazafiság ápolója. A középiskola nevelő feladatából következik, hogy megfelelő tudás mellett jellemszilárd, megingathatlan erkölcsi alapon álló, megbízható, az élet változatos küzdelmeire mindennemű lelkifegyverzettel ellátott ifjakat neveljen. Mert nem a tudás tesz még bennünket művelt emberré, hanem az evvel párosult lelki műveltség, illemtudás, szerénység, lelki béke s harmónia. Csak az ezek birtokában levő ifjút bocsájthatja szabad szárnyára nyugodtan az iskola, csak ezek állják meg helyöket az élet nehéz s sok megpróbáltatással járó követelményeiben s csak az ilyenek kialakításában érte el a nevelés igazi feladatát. Az ily irányú nevelés szolgálatában áll első sorban a vallástan s így e tárgy tanárának vállára nehezedik e nemes s nagy horderejű feladat megoldása. Nagy tévedés azonban az ifjúság hit s erkölcsi haladását egyedül a vallástantól várni, mert kell, hogy minden tanár egyformán járjon el - már csak a nevelés érdekében is — az iskolai hitélet kialakításában. Szükség van erre különösen a vallástalanságot fitogtató korunkban, midőn annyi oldalról érheti a tiszta gyermeklelket e káros szeny. Minden tanár ragadjon meg minden kínálkozó alkalmat, — s mennyi kínálkozik! — s úgy nemes példájával mint oktató szavával igyekezzék az ifjúságot a lelki élet helyes útján vezetni. A vallástan mellett a nevelés ily irányú fejlesztésében legnagyobb tér és szerep jut az irodalmi oktatásnak. Az I.—VIII. osztályra beosztott irodalmi olvasmányok nagy részében megtaláljuk a vallásos elemet, csakhogy ezt tankönyveink nagy része figyelmen kívül hagyja, sőt irodalomtörténetünk egyoldalú, felekezeti jellege nem ritkán szándékosan a maga javára billenti a súlyától felénk nehezedő mérlegserpenyőt. Nem ritkán áll tehát az irodalomtanár azon feladat előtt, hogy az igazság kibillent mérlegét kénytelen még mások nemtetszésének ellenére is egyensúlyba állítani. Ezt emeli ki Zoltvány Irén is

1 néhány általá1 Magyar Középisk. II. óv.