Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

15 nosan ismert példát sorolván fel. Egy kis jóakarattal s e nemes cél iránt való lelkesedéssel minden elérhető, hisz irodalmunk maga szolgáltatja hozzá a kész anyagot. A Patrona Hungáriáé védnöksége alatt álló Regnum Marianum bölcsőjétől kezdve napjainkig nemzeti életünk majd minden mozzanatában az Istenbe vetett hit s akaratába helyezett bizodalmas megnyugvás domborodik ki nemcsak a katholikusok, hanem a protestáns felekezetek részéről is. Ez úgyszólván nemzeti, faji jellemünk sajátsága, mely elsősorban irodalmunkban jut kifejezésre. Az irodalom tanára csak ne legyen vak ezek irányában s vegyen hozzájuk még néhány jogtalanul mellőzött müvet s a nemes cél biztositva lesz. Miként a világtörténelmi középkort két eszme világítja be, a vallás s az ennek szolgálatában álló lovagrend, úgy a mi irodalmi középkorunkban is e két szellemi áramlat az uralkodó. Csakhogy míg az elsőnek fénye úgyszólván minden térre kiterjed, addig az utóbbi nyomai csaknem teljesen elenyésztek. Vallás szolgálatában áll az egész társadalmi rend, püspökségek, kolostorok alapulnak, templomok épülnek s ezekkel kapcsolatos — tehát vallásos — a tanítás s a művészetek is. Irodalmunk a magyar szentek, Szt. István, Szt. Imre, Szt. László, Szt. Erzsébet legendái, melyeket jámbor szerzetesek s apácák boldog áhítattal követendő példaként olvasgattak. Nyelvi emlékeink is vallási tárgyúak. A hangulatánál fogva is megkapó Halotti beszéd, a Krisztusról szóló Gyulafehérvári versek s Szúz Mária szeplőtelenségét dicsőítő Kőnigsbergi töredék — különösen az első — nemcsak nyelvi, hanem tárgyi szempontból is különösen kiemelendő. A legrégibb bibliafordítások mellett figyelemreméltók a latinból ügyesen fordított hymnusok : Üdvözlégy idvösséges hostya, A Krisztus kínszenvedéséről szóló, Atyának bölcsesége isteni bizonság, Emlékeztető Kr. kínszenvedésére, Szent Bernát hymnusa, Szent ének, ki dicséri szűz Máriát. Eredetiek már: a közkedvelt Vásárhelyi András éneke, Ének a szent jobbkézhez, Ének szent István királyról, mely előtt az Érdy-kodex 494. lapján a következő kortjellemző bevezetés olvasható: Netalántán régen elvesztünk volna mi gonosz bűneinkért, ha az édes asszonyunk szíz Máriával az szent királyok ő kegyes essedezésöknek miatta nem táplálnának, kiről így éneköl anyaszentegyház ez mai szent zsolozsmában: Idvezlégy stb. Következik a Szent Ferenc, Margit s a szép Katalin legenda s Szent Elek élete. Az aszketizmus szellemével áthatott kor eme termékeinek olvasása bizonyára mély benyomást tesz az ifjú olvasóra. Szépen jellemzi e kort s szellemét Riedl Frigyes „A magyar irodalom főirányai" című művében. A protestáns kor vallási életét jellemzi a felekezeti türelmetlenség, harcias nyerseség, de mindamellett őszinte hit. Hisz mindkét felekezet külön útakon bár, egyet akart, a magyar boldogulását s mindegyik a másik bűnének tulajdonítja Istennek ránk zúduló haragját. A legrégibb