Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

4 Legfőbb tantárgyat említettem, mert hisz mi lehetne egész oktatásügyünkre fontosabb, mint hogy megismertessük a serdülő nemzedékkel szellemi életünk fokozatos fejlődését, eszmék harcait, nemzeti törekvéseinket, vágyainkat, melyek irodalmunkban, e legfényesb tükörben jelennek meg. De hosszú idő telt el, míg a nemzetek rájöttek, hogy igazi műveltség csak nemzeti alapon érhető el; ez pedig csak a nemzeti irodalom talajából fakadhat s fejleszthet dús hajtásokat. Századokon át a rideg klasszicizmus szolgálatába szegődött majdnem minden író tolla, pedig épen a klasszicizmus szülőföldjén, bölcsőjénél tanulhatták volna meg, hogy egyedül a faji szellem ápolása, erejének kifejtése teremthet müveit, erős nemzetet. „A görög nép azért fejlődött oly hazaszerető néppé, mert az Ilias és Odyssea s ezzel együtt a görög hagyományok minden tipikus vonása eredeti, bámulatosan tiszta, zengzetes nyelven mindennapi olvasmányai voltak az ifjúságnak."

1 A rómaiak az Aeneissel már kissé megkéstek. A klasszicizmust a szintén általános romanticizmus váltja fel, mely épen e tulajdonsága miatt nem is állandó. A klasszicizmus és romanticizmus lépcsőin jutottak el a népek a műveltség igazi alapjához : a nemzeti irodalom tanulmányozásához. Ma már minden nép oktatásügyének központjában a nemzeti irodalmat találjuk. „Mert miként a középkori műveltség két leglégenyesebb eleme a latin nyelv és a hittan, úgy a modern kor műveltségének két leglényegesebb eleme az irodalom és természettudomány."

8 Oktatásügyünk vezérférfiai sajnos — igen későn jutottak el az irodalmi oktatás fontosságának megértéséhez, miben nyelvünkért folytatott százados küzdelmeink szolgáljanak nekik mentségül. A keresztény középkor s a kath. reakció korának műveltségére — a protestáns kor s a vallási viták némi örvendetes kivételével — a latin nyelv nyomja bélyegét, a nemzetietlen s megújhodás korában pedig végső agóniából kell nyelvünket új életre támasztani. A latin s német nyelv uralma mellett igen természetes, hogy nemcsak irodalmi, de még magyar nyelvi oktatásról sem beszélhetünk. A tanítás nyelve egész 1867-ig idegen s ezután is csak 1888 óta foglalt el a tanításban nagyobb teret a magyar nyelv és irodalom. Pedig a magyar tanárságot, legalább az utóbbi évtizedekben, nem vádolhatjuk közönyösséggel. Mióta az Országos Tanáregyesület a 70-es években megalakult s közlönye, az Országos Tanáregyesületi Közlöny a magyar tanárság érdekeinek, óhajainak, pedagógiai nézeteinek szószólója lett, mindig hallatszott hang a tanárság soraiból a magyar nyelvi és irodalmi oktatás intenzivebbé tételére. 1 Acsay P.: A nemzeti eszme fontossága ós lieiyo a nevelés oktatásban. Kath. Pedag. I. 506. 1. 2 Weszely: A modern pedagógia útjain. Budapest, 1909.