Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

1. Fiz irodalom a tanítás központjában. A véges s gyarló emberi elme, tudásának bármily gazdag tárháza mellett is, folytonos öntevékenységre, önművelésre szorul s csak folytonos olvasással szerezhet magának oly műveltséget, mely mai társadalmi nehéz viszonyainkban is helyet biztosíthat számára. A sokat olvasott ember az igazi művelt ember. A folytonos olvasás gazdagítja ismereteinket, bővíti látókörünket és bennünk nemes érzelmeket ébreszt, nem csoda tehát, ha a modern pedagógia elsőrangú s szinte nélkülözhetetlen nevelési segédeszköznek tartja az ifjúsági olvasmányokat s újabban mind nagyobb áldozatokat hoz könyvtárak berendezésére s helyes .vezetésére. Mert ha az iskolának sikerül növendékeiben az olvasási vágyat fölébreszteni s azt helyes úton vezetni: az eredmény el nem maradhat. Az ily tanuló nem fogja szabad idejének legnagyobb részét léha pajtáskodással, semmittevéssel elpazarolni, hanem nemes szórakozással, olvasással fogja lelkét művelni. Ifjúsági irodalmunk, mely a hasznost a kellemessel kapcsolja össze, napjainkban eléggé fellendült, bár még a külföld mögött messze marad és sok benne az oly kivetni való, mely sem tartalmi sem formai szempontból nem szolgál az olvasás igazi céljának. De még a megfelelők sem alkothatják tisztán az ifjúság szellemi táplálékát, mert szükséges, hogy az ifjú már korán hozzászokjék az irodalmi termékek komolyabb, tartalmasabb nemének olvasásához. Erre szolgálnak középiskoláinkban a magyar nyelvi oktatással kapcsolatos irodalmi olvasmányok, mert csak a fokozatosan megszerzett nemzeti irodalmi ismeret rakja le a tanuló lelkületére a műveltség igazi zománcát. Ezért következő fejtegetésemnek nincs más célja, mint hogy megkedveltessem tanuló ifjúságunkkal nemzeti irodalmunk örökbecsű műveit, kiemelvén ezek morális hasznát s esztetikai hatását és hogy közoktatásunk e legfőbb tárgyának tanítására vonatkozó szerény nézeteimet előadjam. * • * l*