Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

39 árbocokon, a víz nagy hullámokat vet az óriások nyomán. E kép maga gazdag jutalom a hosszú útért. Amint a Pólát környező szigetek közül kijutunk, hajónknak különös ikedve támad. Jobbra-balra dől, majd meg orrára bukik, s száll lefelé, mintha a tenger fenekét keresné. Tarajos hullámok gördülnek délfelől, neki vágódnak a hajónak, a víz magasra csap, ijedlen kapaszkodunk a korlátokba. Itt a nyilt tenger, itt a vihar, a kívánság teljesedett. A sziklapartokon nagy morajlással zúg a víz, emeletmagasságnyira vágódnak fel a vízcseppek s hullnak újra alá. Alig bújt ki egy-egy szirt a keserű habok alól, jön egy másik hullám s megint eltemeti. Kénytelen-kelletlen nézni kell érdekes játékukat, mert most a tenger nyílt oldala felé tekinteni kissé veszedelmes. Szédítő a hullámzó, zajló, tájtékzó víz. A hajó belsejébe nézni pedig kész veszedelem, amint túlsó oldala felfelé emelkedik, mi meg már akár a kezünkkel érinthetjük a vizet s ugyanakkor első része 'felágaskodik, hogy még lejjebb nyomjon bele. Kezd a mulatság kellemetlen lenni. Aki nem vigyáz, könnyen felbukik, de annak az arca is sárgulni, zöldülni kezd, aki vigyáz. A szédülékcnyebbek elvégzik, amit el kell végezni, a kárörvendve nézők követik példájukat. A hajó küzd, de azért haladunk előre s amint Promontorénál befordulunk, a hullámok ereje megtörik, fellélegzünk. ízelítőnek ennyi is elég volt. A győztesek büszkélkednek, az elesettek szintén, /mert többet tapasztaltak, mint a többiek. Az út hazáig napsütéses, de hideg. A napnyugtát újra végigélvezhetjük a tengeren. Ugyanolyan, mint mikor először megpillantottuk. Abbáziánál már egészen sötét van. A kivilágított fürdőtelep lámpakoszorúival, a hegyoldalon elszórt fénypontokkal, a tengeren úszó halászbárkák magnéziumlámpáikkal — a szardellákat csalják vele hálóba — az égre rajzolódó sötét hegyormok, a fényes ködbe burkolt Fiume, a jelzőlámpa fel-felcsillanó fénye feledhetetlen 'látvány. Május 5-ike az indulás napja. Előtte megnézzük még a Pannónia kivándorló-gőzöst. Ha az ember bejárta kényelmes termeit, látta roppant gépházát, hatalmas méreteit, szinte kedveivolna útra kelni vele a nagy óceánra. A harmadik osztályú utasok ellátása olyan, mint a kivándorlók házában. Tíz órakor vonatra ültünk, elbúcsúztunk' a tengertől, a kopár szikláktól, esőben meg napfényben fürdő erdőktől, hegyektől. Az egész út új színben tűnik fel. Alig éreztünk fáradtságot, mire Zágrábba értünk, hol régi ismerőseink közül Deutsch Ármin mérnök és Ruzsás Lajos ev. ref. lelkész fogadtak. Másnap kora hajnalban indulunk. A Zágrábnak szép hátteret adó Sljeme hegylánc alig bontakozik még ki