Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

40 az pjjeli ködből, mikor alatta elrobogunk, később még a távolság miatt vesz ködbe. Síkságon, majd szelíd lejtésű dombok között haladunk Kőrös, később Kapronca felé, aztán átmegyünk a Dráván is. így foglaltuk egy útba a négy folyam vidékét. Az út ismét egyhangú, víz alatt álló földek, igen alacsony dombok, apró falvak állnak a vasút mentén. Csurgó és Kaposvár állomások keltenek nagyobb érdeklődést, Csokonai nevét juttatják eszünkbe. Dombóvártól Báttaszék felé megyünk s a Duna új vasúti hídját át Bajára, csodálatos lassúsággal. A korai kelés után álmos mindenki, az úti fáradtság is kezd jelentkezni. De amint Szabadkán átszállunk s vonatunk vidám prüszköléssel, tüzet fújva Szeged felé indul, s a szikrák tűzesőként vágódnak el az ablak előtt, vidám dalra gyújt a csapat s a Himnuszt eléggé rekedt hangon énekelve, de vígan, fáradtságot elfelejtve, érünk a rókusi állomásra. Változatosságban, tartalomban gazdag út emlékeit hoztuk magunkkal. Az Alföld rónái, a Dunántúl dombos vidéke, Horvátország hegyei, a Karszt sziklái, az Adria végtelennek látszó hullámai s gyönyörű partvidéke csak egy szikráját követelik az érzéknek, mely a (természet alkotásaiban észre tudja venni, meg tudja érezni a szépet, hogy azt hatalmas lángra lobbanthassák s a keltelt gyönyörűséget emlékezetessé tegyék.