Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

35 nyerébc hajija a fejét s a követ nézi, a másik ölében egy kis gyermeket tart. A nagyobb leány mellette ül, feje az anyja vállán, a fiú a lépcsőkön futkos. Mennek az apa után. Amint a nap felsüt, világos lesz minden, ha a felhők mögé bújik, sötét szürkeség. A nagy hálótermekben az ágyak két sorban egymás fölött sűrűn sorakoznak, az ajtón egy tábla hirdeti: nyolcvan, száz, százhúsz embernek. Üres hely alig akad már. A tisztaságra mindenütt figyelnek, fürdőszoba van bőven. A konyha és ebédlő óriási, a kivándorlókról elég olcsón gondoskodnak s az ország minden vidékéről származó magyarok, kikkel elbeszélgetünk, semmire sem panaszkodtak. Reménnyel vannak tele, bizakodással néznek a jövőbe. Egyik már harmadszor teszi meg az útat s úgy beszél róla, mint egy kirándulásról, pár év múlva megint vissza akar jönni; a többiek szavát azonban a szomorúság, a bizonytalanság, a félelem rezegteti meg. A kivándorlók házának szomszédságában van a rizshántoló-gyár. Ennek hatalmas gépházát és zizegő, zakatoló rostáit néztük meg, amint koptatják a rizs héját, míg a szürke mag fehérré és fényessé nem lesz. A nagy, negy-ötemeletes hántolóban alig lehet embert látni. Amint a magíot a gépekbe öntik, a többi munkát mind ezek végzik, válogatják, rostálják, szállítják a magot a földszintről fel a felső emeletig, meg készen vissza. A közeli kőolajfinomító gyártelepet is bejártuk, hol a nyers kőolajból hevítéssel, párolással, kémiai folyamatokkal, a különböző fajsúlyú anyagok szétválasztásával sűrű fekete kátrányt és finom aranysárga színű olajat kapnak, amit növényi olajok hamisítására is fel lehet használni. Durvább és finomabb kenőolajok, a halvány kékes színben fluoreszkáló tiszta kőolaj s a piszkos anyagokból készült szép fehér paraffin! e gyár termékei. A bűz meglehetősen kellemetlen s a nagy tűz fölött hevülő petróleumkazánok között nem épen barátságos a járás annak, aki nem szokta meg. Elnéztünk még a Danubius hajógyárba. Egypár emelő és kotrógépen, egy készülőfélben levő nagy hajón, az erős vaslemezek hájlításán kívül egyebet nem igen láttunk. A szépen rendezett, árnyékos, hegyre kapaszkodó népkert után a Tengerészeti Akadémia palotájában néztük meg a tantermeket, szertárakat. A különböző hajótípusok modelljei a legérdekesebbek. A délelőttnek ezzel vége is van. Délután kirándulás Cirkvenicába. Az út elég hosszú és széles. A bóra élesen sivít át átengeren. a nap melege erőtlen vele szemben. Mindenki árnyékos helyet keres, az erőszakos szél ellen. Elhagytuk Susak nyaralóit, a martinschizzai öböl pestis-Veszteglőintézetét, végigtekintünk a széles tengeren. De a hajó csakhamar befordul a gyönyörű Buccari3+