Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

30 szép most, csak a tenger. Szeretnénk a hegyeket szétnyitni, a szigeteket elsűlyeszteni, s csak a vizet, a végnélküli vizet látni onnan, ahová nem ér el a hatalma. A legszebb alakú hegy, a legzöldebb és dúsabb erdő, a legkülönösebb sziklák, falvak és városok, mintha nem is léteznének, senki sem figyel rájuk. Csak később gondolja meg az ember, hogy e keretre is szükség van, a szépséget ez is emeli, ha szerényen, mint a szép dallam mellett az elmosódó kíséret, a háttérben marad is. Nélküle az egész kép hatása mégis más, talán üres lenne. Kár, hogy az út már rövid, mert ha még úgy vágyódunk is a tengerhez, sajnáljuk elhagyni a magasból nyíló, gyönyörű kilátást. Kanyargunk, esünk lefelé, robogva megyünk át a tiszta, kékvizű Fiumara vashídján, majd az utolsó alagúton és egy sziklába vágott mélységen átjutva, kiérünk a Deák Ferenc-utcára, melyben szállodánk is van. Ezen keresztülvágunk s pár perc alatt az állomáson vagyunk. Zaj, zsibongás, rendezkedés, indulás a Hotel de la Ville felé. Az elhelyezkedés, vacsora, minden gyorsan megjy, mert Ínég lefekvés előtt látni akarjuk a tengert közelről, hallani csobogását, beszívni üde, frissítő levegőjét. Csillagos, holdvilágos az éj, a mólón lámpák égnek, fényük ott reszket a feketébe játszó sötétkék vízen, mély neki-neki ütődik a kőfalas partnak. A nagy víz halkan, gyengéden beszél, mint gyermekéhez az apa. Az induló, érkező hajók búgása egy-egy percre betölti a levegőt, lámpájuk fénye ott mozog a sötétben, melyből elmosódva emelkednek ki a hajók körvonalai, a villamos reflektor fénye végig-végig szántja a levegőt, hosszú fénykévéivel, a hold képe hullámzó, aranyszínű sávban fekszik a vizén. Messzebb a tenger és levegő csillog, mintha fényes porral volna behintve, a mely tűzgolyókká tömörülve, száll meg Abbázia partjain. De holnap is nap van. Kora reggel hangos zeneszó, harsogó trombiták, lármás dobok keltenek fel álmunkból. Május elseje! A katonazenekar ébresztővel járja be a várost. A tegnap változó, majd borús, majd derűs ég ünnepi fényt ölt, tiszta kék színben ragyog, felhőfoszlány sem úszik az égen, csak a nap tűz erősen. A vasárnap ünnepi hangulatába a május elseji mozgalmasság vegyül. Tömérdek nép hullámzik az utcákon, templomba sietnek vagy piros virágokkal kitűzve, a szociálisták gyülekező helyére. Hatalmas menetben, zeneszóval, piros zászlókkal, rendben vonulnak el szállónk előtt, a zene hangjait túlharsogják az ezer torokból kitörő lármás jelszavak. Mi boldogult József kir. herceg kertjébe megyünk. Babérfák, ciprusok, pálmák otthoni ez, gyönyörűen rendezett, kanyargó útakkal fel a Fiumét átölelő hegyoldalra, remek kilátással a fenségesen nyugodt tengerre.