Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

31 Zaj nem hallatszik ide semmi, virágillat a levegőben, madárének a bokrokban, kék ég a fejünk fölött s lent a tenger vizében. Igazi vasárnap. A levegő ragyogóan tiszta, tele élettel; élvezet lélekzetel venni. Nem látni kell itt, csak nézni és érezni, hangulatot lehel minden. Olyan lesz a lélek is, mint a tenger tükre, nyugodt, sima, zavartalan, megfeledkezik mindenről, még önmagáról is. Csak néha-néha fut végig rajta a tudat felrebbenése, hogy e hangulatot emlékül vihesse el magával, mint a tenger színén futnak át a napfényben megcsillanó hullám taraj ok. Fejünk fölött összesúgnak a hatalmas fenyők; szebb zeiiét kívánni sem lehet. Lombok közé rejtve áll a harmonikus szépségű villa nagy erkélyeivel, előtte szép virágos kert, az egész, mint egy szép költemény. A szomszédságban van a kormányzói palota. Tetején a magyar zászlót lengeti a szél, homlokzatát az angyalos magyar címer ékesíti: úgy áll itt komoly szépségével, nem hivalkodó pompájával, mint a tengerig nyomúlt magyar államhatalom imponáló jelképe. Az ünneplő néptömegtől ellepett utcákon át Tersatto szűk feljárója elé érünk. Előtte folydogál a Fiumara, tengerszínű vizével, bárkák, vitorlások tarka csoportokban sorakoznak benne, partjain a május elseji zaj, sürgés-forgás, piros jelvényes emberek apróbb csoportokban. A szűk, folyosószerű feljáró komor boltozatán belül csend, áhítat honol. A kápolnához hasonló fülkék előtt lámpa ég, imádkoznak A lépcsők apró szakaszokban vezetnek fölfelé, jobbról a hegyoldal zárja el az útat, lombos fák nyújtják ki róla karjukat, árnyékuk ott játszik a lépcsők fokain, lombjaik közt a kék ég foltjai. Balról kőfal vezet, kopár sziklahasadékra nyújt kilátást. Amint haladunk feljebb-feljebb, egyre bontakozik ki előttünk a tenger és a partján meghúzódó város. A nehéz útban üdítő pihenés. A boltozatok fülkéi előtt üldögélő koldúsok mormoló imája kisér fölfelé. Mikor a négyszáz tizenegy lépcsőt megmásztuk, dús lombozatú fákkal beültetett térre érünk, melynek végében áll a Madonna del Mare temploma. Szebb helyre a tengerek Nagyasszonyának templomot építeni nem is lehetett volna. A sziklás hegy tetejéről ellátszanak tornyai az egész Fiumei öbölre. A mellette lévő széles útról a kőpárkányra támaszkodva messze hordhatjuk körül tekintetünket a kéklő tengeren, a belőle kiemelkedő szigeteken, a partjain álldogáló hegyeken, Abbázia fehér színben ragyogó villáin, a mozgalmas kikötőn, a város palotáin, a völgyszakadékok kopár szikláin, a sziklacsúcson épült Frangepán várkastélyon, amint régi dicsőségén merengve, komoly (tekintettel néz le ránk. Mögöttünk a Tengerek Csillagának