Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1908

45 kából kíváncsian nézi a hajót s még inkább utasait; a csatornában horgászó fiúk kalapjukat leemelve köszöntik a hajó kapitányát, ki úgy látszik, régi ismerősök és az utasoknak is kijut az üdvözlésből. A szép Siifö és Langö szigetek közt a hajó ezen csatornában a legszűkebb és leggörbébb szoroson, közvetlen a part mellett kúszik s csak a kapitány és a kormányos ügyessége ment meg bennünket attól, hogy a sziklákba bele nem ütközünk. Az előttünk felbukkanó két nagyobb s több kisebb sziget felől vitorlás hajó közeledik. A hajó farán megjelennek a sirályok, föl s alá röpködve a levegőben, majd villámgyorsasággal le-lecsapva a tenger hullámaiba s ismét szárnyra kelve kedves kacagásukkal, mint a hajó légbeli utasai mulattatnak bennünket. E kedves madarak megjelenése hajónk körül, legbiztosabb jele annak, hogy künn vagyunk a nyilt tengeren. A mindinkább erősödő hullámokkal könnyen birkózik a hajó s erős hullámcsapkodás közt éri el Öxelösund kikötőjét. Öxelösund petroleumtisztító gyáráról nevezetes. Elénk forgalma van, mert Svédország közepéből igen sok ércet szállítanak ide s hajókon tovább szállítják. A kikötőben mellettünk épen két páncéloshajót raktak meg a munkások s kis hajónk is fölvévén a szállítandó árúkat, egy kanyarulattal ismét a nyilt tenger felé tart. Hamarosan elmaradnak mellettünk a partok s szemünk hiába keres a beláthatatlan mennyiségű vízen támaszpontot. A hajó fedélzetén meghúzódva szívom magamba az üdítő tengeri levegőt s nem győzőkeléggé gyönyörködni a körülöttem zúgó és csapkodó habok fenséges játékában. Beszélnek az örökkévalóságról, a megmérhetetlen távolságról, a napfelkeltéről, a csillagok ezüstfényéről és azon hősökről, kik zúgó tenger ölében sziklapartokon töltötték magános életöket. Fölidézik képzeletemben a teremtés történetét. Isten külön helyre gyűjté a földnek vizét s víztől megszabadult szárazföldön kezdetét vette a növények élete. A háborgó tenger képén mutatkozik a szép legfensőbb foka, a fenséges és az elem erejében imádom a Teremtő nagyságát. Közben erős tengeri áramlat csapja meg arcomat. A hullám fölfölcsap hajónkra s a társaság egyik-másik tagját találva, élénk derültséget kelt a hajó fedélzetén. Mindenki a hajó közepére húzódott s voltak, akiknek arcán a hajó erős himbálódzása aggodalmat keltett. Egyszerre csak elnémult a hangos beszéd s a fedélzetről a társaság a hajó belsejébe húzódik. En a kormányos mellé, a vihartól kevésbbé ért helyre vonulva, továbbra is a hajó fedélzetén maradtam. Amint a partok felé közeledtünk, a hullám vesztett erejéből, míg lassan a tenger lecsendesült. A hajófedélzetre siet mindenki s derült arccal a partokról még jó nagy távolságban mutatkozó épületeket vizsgálja. Hajónk gyorsabb mozgással, határozottabb irányban a Keleti-tenger