Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1908

46 öble felé iparkodik és a hosszúkás alakú kikötő belső részének végén a Göta-csatorna első duzzasztójához érkezik. A Göta-csatorna elején voltunk, amely a Roxen-tót a Boren-tóval, a Boren-tót a Vettern-tóval és Vettern-tót a Venern-nel összeköti. Százkilencven kilométer hosszú területet tettek ezáltal alkalmassá a hajózásra, amelyből nyolcvanhat kilométer csatorna, száznégy kilométer pedig tó. A hajó hegylejtők között halad s mivel a csatorna az általános tizennégy méter fenék- és huszonhat felszín-szélességnél is keskenyebb, némely helyeken, különösen a kanyarulatoknál nagy gondot okoz a hajóskapitánynak a szembejövő hajó kikerülése. Épen teherszállító hajó közeledett felénk. A csatorna a találkozó helyen oly szűk volt, hogy a hajót egészen a

1 parthoz közel kellett kormányozni, mert útat e szemközt jövő hajónak csak így nyithatott. A teherhajó minden akadály nélkül siklott tovább, mi azonban zátonyra jutottunk és megrekedtünk. Fél óráig vesztegeltünk e helyen. A hajó se előre se hátra nem tudott mozdulni, végre a teljes gőzerő kifejtésével és a segítségül vett hosszú rudak megfeszítésével nagy örömünkre a hajó megindult és ezután minden akadály nélkül tettük meg utunk hátralévő részét. A kis fennakadás nem a kapitányon mulf, hanem a keskeny csatornának a szokottnál csekélyebb vízállásán. A hajó kapitánya ügyes, szeretetreméltó, barátságos ember volt. A hajót, a legnehezebb helyeken is egész könnyűséggel vezette keresztül. Szeretettel említette, hogy ő már ezen az úton egyszer vitt magyarokat, s hogy azok is olyan jókedvűek voltak, mint mi. Rokonszenvből kezdte tanulni tőlünk a magyar szavakat, mi meg tőle a, svédeket. Németül jól beszélt s tréfásan említette, hogy a képes levelezőlapokon igen sok : „szívből üdvözöllek" megy Magyarországba. A csendes svéd kedély s tréfálkozási kedv többször megnyilatkozott nála, de e mellett szigorú is tudott lenni. A hajóján a legnagyobb rend uralkodott. A kiszabott időben mindenkinek nyugovóra kellett térni s a hangos beszédnek el kellett némulnia. Két napi együttlét után egészen megszerettük a széles vállú, jellegzetes svéd arcú, magas és erős svéd kapitányt s nehezünkre esett tőle Göteborgnál búcsút vennünk. Már jó öreg este volt. midőn Söderküpinghez értünk. A régi város ma nem bír jelentőséggel, de vízgyógyintézetéért igen sokan keresik föl. Igen élénk volt a hajóállomása s amint ide érkeztünk, a közönség rögtön figyelmessé lett a puncs mellett búsuló magyarok énekére s mikor a hajó elindult, a parton követtek bennünket mindaddig, mig lehetséges volt. A magyar dal és zene tetszik a külföldön, mint ezt Németország nagyobb városaiban is volt alkalmunk tapasztalni. Söderköping után egymásután következtek a duzzasztók. Karlsborgig nyolcon ment keresztül a hajó és a rajtuk való átkelés másfél órát vett igénybe. Mikor az utolsó zsilipnél a hajó fedélzetéről visszanéztünk,