Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1908

44 Keleti tenger öble közt földszoroson épült ez a régi város, melyben több gyárkéményt pillantunk meg. A hajó kapitánya közvetlen a város mellett haladó csatornában egy elzárt terület felé irányítja a hajót. Közel érve hozzá, a zsilip két kapuját ép úgy, mint a csatorna csavarra berendezett hídjait is, az arra rendelt egyének: zsilip- és híd-őrök gyorsasággal kétfelé nyitják és szabaddá teszik az útat. A hajó után becsukják a vízfogó kétszárnyú kapukat, most a másik még zárt zsilip felé tartunk. Eljutván a zárt zsilip elé, mely a hajónak visszaszorítását megakadályozza, az arra rendelt egyének fölhúzzák a hajó eleje előtt lévő zsilipajtókat s ezen addig ömlik be a víz, míg a kívánt mennyiséget a hajó átvitelére meg nem nyerték. A kétszárnyú kapuk fölhúzható és letolható ajtócskái a duzzasztó és a csatorna két különböző vízfelületének kiegyenlítésére szolgálnak. Képzeljük magunkat két zsilipfal között, melyben mindaddig áll a hajó, míg a kellő vízmennyiséget az átkelésre meg nem nyeri, amelynek segélyével a csatornában, mint valami lépcsőn fölfelé emelkedik. A kapitány szavára, midőn már elegendő vizet nyertek, lezárják a zsilipajtókat s ketté nyitva a szárnyakat, a hajó a nyilt csatornán tovább folytatja útját. Ez az első víz-duzzasztó ; Stockholm és Göteborg között hetvenöt duzzasztón visz át bennünket és észre se vesszük, hogy kilencvenegy méter magasságra emelkedtünk; azért váltak ezek szükségessé, mert a csatorna egyes helyein a víz csekélysége miatt a hajóközlekedés nélkülök lehetetlen. A víz alacsony állása okozza, hogy sok helyen a csatornában egymás mellett több zsilipet kellett fölállítani s egyikből a másikba a hajó csak lassú csigamászással tud jutni. Ezek az összetett zsilipek, melyekben a hajó jó hosszú ideig vesztegel. Az utasok ezeknél leszállhatnak a hajóról és sétálva tehetik meg a csatorna mellett az út bizonyos részét s a kitűzött helyen ismét a hajóra szállhatnak. A Södertälja csatornát a kis Maren-tó két részre osztja. A szűk vízi úton, ahol a fenék-szélesség nyolc, a felszín pedig tizennyolc méter, két csatorna-hajó nem kerülheti ki egymást, azért a szabad útat nappal semaphorok, éjjel pedig fényjelző tornyok mutatják. A kis tornyocskákat zöld, vörös, fehér színű üvegekből készítik s fényök a szerint változik, amilyen oldalról nézi az ember. Erős fényök biztosan mutatja a hajó irányát s velők utunkban többször találkozunk. Feszült figyelemmel lessük a szűk csatornában a hajó irányát s csupa kis szigetek sajátságos fjordszerű partalakulások között hajónk mint a kigyó kúszik előre. A kormányos a legnagyobb éberséggel lesi a mellette álló kapitány szavait, s hogy jelzését el ne tévessze, minden szavát megismétli s a párbeszéd a csatorna minden nehezen járható helyén megismétlődik. A bámészkodó nép a part két oldalán fenyők és nyírfák árnyé-