Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1908

Éppen vasárnap reggel lévén, a nyaralótelepekről a városba beránduló sok kis hajó tart a kikötők felé. A nyaraló közönség dolgát végezve a stockholmi szólás-mondás szerint ismét a „zöld"-be rándul. A Malar-tó és a Saltsjön partján és a városban is, reggel nyolc órára járván az idő, csak gyéren mutatkoznak az emberek. A városrészek között a közlekedést hidak könnyítik meg. Kiváló szépségű közöttük a Stadent a Norrmalmmal összekötő száztizenöt méter hosszú és tizenkilenc méter széles híd: a Norrbró, amely 1787—1806-ig készült. A Staden és a Södermalm között a híres Erikson zsilipeket rakott és az ezeken emelt két csapóhíd vezet 1850 óta ahhoz a szép térhez, melynek közepén Bernadotte bronz lovasszobrát helyezték el. A Djurgardent az Östermalmmal díszes híd a Djurgarsdbron köti össze; a vonat a Riddalholmen és a Norrmalm, valamint Södermalm között zsilipeken keresztül fut be a központi állomáshoz. A tón éppen keresztül haladó vonat élénkíti az amúgy is festői képet. Az ember nehezen hagyja el a szép kilátó helyet s mint két szerető jóbarátnak nehezére esik a válás és csak sok kézszorítás után távoznak el egymástól, úgy nehezen hagytuk ott a szép panorámát, melyhez hasonlót nem sokat lát az ember s a lélekre feledhetetlen hatással van. Tó és szárazföld, hegy és erdő, művelt terület s szabad természet, az Istennek és embernek munkája ritka összhangzásban egyesül itt s önkénytelenül arra a mondára gondol az ember, melyet Stockholm keletkezéséről a hagyomány fenntartott. A Malar-tó vidéke a magas svéd műveltségnek tűzhelye. Nyugatra Yarmland felé kifejlett a kereskedés, északra Halaméban virágzik a bányaipar. Az ipari ós kereskedelmi életnek ezen a vidéken gócpontja: Stockholm. Szerencsés fekvése avatta a svédek fővárosává. A Keletitenger mellett feküdvén, ezzel szabad összeköttetése van, az AtlantiOceánnal a, Södertelje-, Göta- és Trollhiitta-csatornán át közlekedik, a gazdag vasúti hálózat pedig Svédország minden részével összeköti. Stockholm Svédország első városává a XVII. században lesz. Az elővárosokat 1635—44-ig terjedő időközben egyesítik s azóta egyre emelkedett, de különösen az utolsó két évtized alatt fejlődött nagyot és szépült meg erősen. Az egyre terjedő város épületeinek befogadására nem voltak elégségesek a Malar-tó és a Saltsjön között fekvő szigetek és a város a Norrmalmban, a Malar-tó partján terjeszkedett, ami által építészeti szépségben nyert ugyan, de egyúttal ékes koronájának egy részétől is megfosztatott. Stockholmnak középpontja: a Staden, ennek dísze s az egész város koronája: a királyi palota. A szép és nagy négyszögű palota a Saltsjön és a Malar-tó partján a város összes épületén uralkodik ará-