Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1907

8 Legnagyobb reformra van szükség a latin nyelv tanításában azon gyenge eredmény miatt, amelyet a tanulók néha nyolc évi tanulás után felmutatnak. Ez szomorú kifejezést nyert a múlt évi országos versenyben, amelyet a Tanáregyesület a végzett középiskolai tanulók között rendezett, habár ez a latin tanítás igazi kritériumának nem tekinthető, már csak a versenyzők csekély számánál fogva sem. It1 két irányban van teendő, egyrészt visszatérni a régi jónak bizonyult módszerhez, másrészt felölelni a modern nyelvek tanításánál praktikusnak bizonyult módszert. A régi módszerekből fel kell ölelni mindenek előtt a szótaníttatást. Ifjaink kevés szót tudnak, nem készítenek maguknak etimológikus szógyűjteményt, amelyben egyes névszók közül összegyűjtenék fokozatosan az egész szócsaládot. Nem ismétlik állandóan a szókincset, csak azon szókkal dolgoznak, amelyek napi leckéjükben előfordulnak, nem jegyezik külön azon szókat, amelyek folyton előfordulnak, ezek helyett ritkán előforduló szókkal terhelik memóriájukat. Át kell venni a régi praktikus tanításból a világos, egyszerű grammatikát és minden okoskodást, nyelvbölcseletet mellőzni még a mondattani tanításnál is. Vissza kell térni a régiekhez abban, hogy a fősúlyt az író tartalmára fektessük, hogy közvetlenül ebből ismerje meg a tanuló a római hit- és államéletet, társadalmi viszonyokat, erkölcsöket, szokásokat, művészetet stb. Az érettségi utasítás is az író megértését tűzi ki főcélul és kimondja, hogy az író meg nem értését nem pótolja semmi elméleti tudás. A modern nyelvek tanítási módszeréből át kell venni az olvasmányi alapot, a converzáló eljárást, a tanult szókkal való folytonos dolgozást, a szöveg olyan feldolgozását, hogy a tanuló a végén elmondja a tartalmat latin nyelven is. Kitűnőnek kell lenni az olvasókönyvnek, amely a gyermek eszejárásához megválasztott, érdekes olvasmányokból indul ki s római tárgyú olvasmányaival új világot tár fel a tanuló előtt, amely új világ azonban csak külsőségeiben és nem lényegében tér el az ő megalkotott világától. Az olvasmány feldolgozása s ennek alapján a szókincs gyarapítása legyen tehát a lényeg, de nem hanyagolható el a grammatika sem, anélkül nem boldogulunk. Az új latin nyelvkönyv Dent módszerében nagyban megközelíti ezen ideális munkát és végcélt, az átdolgozok vétenek azonban, midőn nem dolgozzák fel áttekinthetően az olvasmányok után a nyelvtani anyagot oly alakban, hogy négy évi tanulás után összefüggőleg is a tanuló szemei előtt legyen a grammatika. Az új latin nyelvkönyv mellett pedig nélkülözhetetlen a külön grammatika. A tanárnak kell tehát a mulasztást pótolnia, vagy úgy, hogy külön nyelvtant taníttat be a nyelvkönyv mellett, amely természetesen a nyelvkönyvvel semmi összefüggésben nincs, vagy azzal, hogy a tanulókkal vezettet óráról-órára rendszeresen összeállított grammatikácskát, diáriumot. Az így összeállított diáriumról pedig mindenki