Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1907

9 tudja, akinek gyakorlata van, hogy a leggondosabb ellenőrzés mellett is mennyi téves dolgot, sokszor mily lényeges hibát foglal magában. A Dent-féle nyelvkönyv tehát jó, mert érdekessé teszi a latin nyelv tanítását és tanulását, jó, mert sokat vesz át a régi praktikus módszerekből és a modern nyelvek tanítási módszeréből. Nem alkalmas azonban tömegtanításra, mai alakjában kettős munkát ad a tanulónak és elforgácsolja az anyagot azzal, hogy a nyelvkönyv mellett még külön nyelvtant is követel. Nagy előnye, hogy olvasmányaival jobban alkalmazkodik a gyermek eszejárásához, mint eddigi könyveink jó része. Kár, hogy némelyik olvasmányában nem használ ínég rövidebb mondatokat s nincs tekintettel a szók megválasztásánál arra, hogy ne használjon oly szókat, amelyek később sohasem fognak előfordulni. S ez volt a szerkesztők saját bevallása szerint az, ami őket az angol eredeti átdolgozására sarkalta. Módszerüket maguk sem tartják újnak, legkevésbbé direktnek, ami holt nyelvnél nem is vezethetne célra. A nyelvkönyv módszere nem új, ez a régi induktiv módszer, amelyet az utasítások is követelnek, amelyet más olvasókönyvnek alapján már rég alkalmaz minden jó módszerű tanár. Pirchala olvasókönyve rokon az új olvasókönyvvel. A gyermek eszéhez mért olvasmányokkal kezdi a tanítást. Kiindul magából az iskolából és tárgyaiból, majd római tárgyú érdekes olvasmányokat, tanulságos meséket ölel fel, ügyes és könnyű párbeszédeket alkot stb. Ha a tanár ezek alapján vezeti be tanítványait a római életbe, ezek alapján állítja össze azokat a szókat, amelyeket a tanulónak folyton tudnia kell, ezen olvasmányok alapján ismerteti először a nyelvtényeket és csak azután jegyzi ki a rendszeres nyelvtani anyagot, ugyanazon eredményt fogja elérni. A nyelvtani anyag rendezésénél még meg lesz az a nagy előnye, hogy ugyanazon szerző készítette nyelvtan áll rendelkezésére, akinek nyelvtana az olvasókönyvvel a legszorosabb összefüggésben van. Dent könyve kétségkívül nyereség, kívánatos azonban, amit magyar átdolgozói is hangsúlyoznak, hogy most már a jelzett alapon minél tökéletesebb új könyveket írjanak tankönyvíróink. Egyébként addig, amíg az első osztályban kezdjük a latin tanítást, fokozottabb eredményt nem fogunk elérni. Nem fogunk fokozottabb eredmént elérni, ha nem mondunk le a még mindig szertelenül űzött grammatizálásról, melynek minden tanár feláldozza a tartalmat. Az auctor megértése legyen a főcél, az auctor alapján ismerjék meg, mint említettem az egész római életet. Kívánatos a tanulók magánmunkája megkönnyítése céljából, hogy a kiadások jegyzetesek legyenek, ezen jegyzetek azonban a lap alján legyenek s ne külön szótárszerűen, a jegyzetek a reáliákra szorítkozzanak, a nyelvtényekből csak a különlegességeket öleljék fel, mert a latin nyelv tanításában elért gyenge eredmény egyik főokának a túlságosan részletes kész szószedeteket és kész fordításokat tartom. Ezek kényelmessé