Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1907

.28 náziumot, a Ref. Theologiát és templomot — s ezzel Kolozsvárral végeztünk is. Másnap, május 24-én reggel Torda felé indultunk. Utunk dombos vidéken visz; messziről látszanak csak magasabb hegyek, melyek minden oldalról körülvesznek bennünket. Aranyosgyéresen átszálltunk s egy szárnyvonallal tizenegy órakor Tordára, Aranyos-Torda-megye székhelyére értünk. Gyéresen túl már látszanak a tordai hegyek a nagy hasadékkal, amelynek megtekintése volt kirándulásunk célja. A vastag tehér porréteggel borított országúton, melyet a szél meg az arra haladó kocsik minduntalan porfelhőbe takartak, jutottunk el az Aranyos folyóig s rajta a híres egyívű fahídon mentünk át. Szép és érdekes alkotás lehetett ez a maga idejében, majd száz évvel ezelőtt, mikor épült. Ma inkább erőlködését látjuk hatalmas oszlopzataival, gerendáival, fazsindelyes tetőzetével, deszkázott oldalával; messziről nem is hídnak, hanem a folyón át épített háznak tűnik fel. Építésekor a tordaiak büszkesége volt, mely előtt a folyó is csodálkozva mormol, amint a rajta levő emléktábla mondja — irigység nélkül sorolva fel minden embert, kinek a híd építéséhez valami köze volt. Az Aranyos folyó- partján mindjárt a hídon túl kezdődik a város szép sétatere, hol a vasárnapi közönség fel-alá járkált rokonszenves érdeklődéssel tekintve reánk. A megyeháza és a főispáni lakás előtt a főutcán végighaladva értünk a Korona-szállóba, hol lakásunk volt. Mindjárt ebéd után bérkocsikra ülve a Tordai hasadékhoz mentünk. A hasadékkal szemben, jó magas dombon álltak meg a kocsik. Innen már csak gyalog mehettünk tovább. Meredek domboldalon ereszkedtünk le a völgybe, hol a hasadékot keresztül szelő Hesdát patak folyik. Ezen kellett átgázolnunk kiálló köveken lépkedve, hogy a hasadékon átvezető útra érjünk. A gyakorlatlan lábak egymásután csúsztak bele a vízbe, ami a nagy meleg miatt még csak kellemetlen sem volt. A közelben levő, de alig feltűnő hídra csak később találtunk rá. A patakon áthaladva sziklatörmelékes, meglehetős keskeny út vezetett be a hasadékba, melynek meredek, egyenesen az égfelé nyúló 200 m.-es sziklafalai bizonyos megdöbbentő hatást tesznek az emberre; pedig .száz meg száz parti fecske fészkel repedéseikben s repdes a nyílás felett, lábaink alatt is a kis Hesdát csörgedez, s enyhíti a kopár sziklák ridegségét. A nap is majdnem fejünk felett járt s jó mélyen bevilágított a sziklafalakra, még sem volt e hely egy cseppet sem barátságos. Az ember szinte várta, mikor csukódnak össze a szinte egymásba illő sziklák, hogy ölükbe zárják az ott időzőket. Az út néha a patak egyik oldaláról a másikra visz át, amint itt vagy ott kínálkozik kényelmesebb út. A sziklákból több helyen is tiszta forrásvíz fakad s csepeg vagy folyik le a köveken üdülésére a szomjazóknak. Maga a repedés csak kissé hajlik jobbra-balra, de a kilátást azért hamar