Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1907

2T előtt, de oly aprók, hogy ilyen bajtól nem kell félni. Hanem ha tűz találna kiütni köztük, az alsók mind felégetnék a felsőbbeket, s nemcsak a házak, de az utcák is elégnének. A domb másik részén — emettől egy deszkakerítéssel elválasztva — szerpentin-út vezet a várba. A Szamos hídja s ez a sétaút is Erzsébet királyné nevét viseli, középső részén az ő mellszobra is ékesíti. A várat egy kisebb kaszárnya, néhány deszka-barakk, a puskaporos torony és a tiszti céllövő képviseli a sáncárkokkal. Amiért a nagy melegben is érdemes volt ide jönni, az a gyönyörű kilátás, mely az egész várost e dombról elénk állítja. Messziről látszik már a Szamos csillogó, kanyargó vizével, amint keresztül siklik a városon, míg a másik részen el nem tűnik. Az egész látókört a Kárpátok emelkedő-eső hegyláncai határolják, velünk szemben közelebbről, két oldalról távolabbról. A Szamos partján épül íel a város. A Házsongárd dombjára csak egy pár szép villa és a halottak csendes birodalma került. A völgyet a hosszan elnyúló város foglalja el. Középen a belváros kiemelkedő nagy templomával, a körülötte sorakozó palotákkal, melyeknek feje fölött átnéz az Egyetem harmadfél emeletével. A Házsongárd aljában a klinikák, tetején az elmegyógyító-intézet zöldfedeles épülete látszik, s velük párhuzamosan halad az Unio-utca után a Monostori-út Kolozsvár külvárosába, hol a Gazdasági Akadémia és külső épületei látszanak. A másik oldalán ellátunk a Színház, a Tanítók Háza, a Ref. Theologia, E. M. K. E. palota, a nagy ref. templom, Dohánygyár s nyílegyenes Magyarutca felé a Szt. Péteri plébánia sugártornyú templomáig, mely ezen az oldalon bezárja a várost. A Szamoson túl pedig a Hidelve terül el az állomásra vivő Ferenc József úttal és sok apró külvárosi házzal. Kevés városnak lehet ilyen szép fekvése, hogy egy pontról tekintve az egész szemeink előtt legyen. A budapesti Halász-bástya kilátásával lehetne összehasonlítani — az arányokról meg nem feledkezve, de Budának legnagyobb része ott hátunk mögött marad. Soká tudtunk betelni a szép látvánnyal és indultunk a Sétatér utcán át az Unió-utcára, ahol a régi Redout nagy termét néztük meg, melyben 1848-ban az Erdélyt Magyarországgal egyesítő országgyűlést tartották. Innen a temetőbe mentünk, hol Ecsedi Kovács Gyula, a híres tragikus szinész nyugszik, aki Katona József Bánk bánját átértve és nagy tehetségével alakítva hódító útjára elindította. Itt pihen Jósika Miklós báró, első igazi regényírónk, akinek holttestét születésének századik évfordulóján hozták haza a honi földbe a drezdai temetőből. A temetőn végighaladva a Majális-utca meglehetős meredeken lejtő villasora között tértünk szállásunkra, hogy egy kissé megpihenjünk s a színházba készüljünk, melynek fényes berendezését, remek díszítéseit és egy előadását is végignéztük. Utunkban megtekintettük az Unitárius főgim-