Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

32 mulandó; s amid van, mivel a másé, nem tarthatod meg magadnak, hanem csak a magadé gyanánt használhatod. Ha okossággal vértezted föl magadat, mindig ugyanaz maradsz s amint a körülmények kívánják, úgy alkalmazkodol; miként a kéz, mely mindig ugyanaz marad, akár kisimul, akár ökölbe szorul. Az okos ember latolgat s könnyű hiszékenység révén nem esik egy könnyen csalódásba. Kétes dolgokban nem dönt, hanem függőben tartja véleményét. Föltétlenül semmit sem állít, mert nem minden, ami valószínű, egyszersmind igaz is; valamint az is, ami kezdetben hihetetlennek látszik, nem kizárólagosan téves. Az igazság is gyakran a hamisság látszatát kelti s a hazugság is gyakran az igazság mezébe öltözik. Mert miként a jóbarát, olykor szomorú arcot vág, a hízelgő pedig nyájasat: így változtat színt a valószínűség is, hogy csalódásba ejtsen. Ha okos akarsz lenni, a jövőbe vesd tekintetedet s lelkedben hányd-vesd meg, milyenek lehetnek az eshetőségek. Semmi se legyen rád nézve meglepő, hanem mindent láss előre. Mert okos ember nem beszél így: „Nem gondoltam, hogy ez így lesz", mert nem habozik, hanem vár, nem gyanakszik, hanem óvatos. Minden tettnek az okát kutatja; ha megtalálta a kezdetet, a kimenetelre gondol. Némely dologban nem szabad kitartóknak lennünk csak azért, mert belefogtunk, amint hogy belekezdeni sem szabad olyanba, amiben a kitartás káros. Az okos ember nem akar csalni, de meg sem csalható. Kijelentéseid ítéletek legyenek. Haszontalan gondolatokat, melyek mintegy hiú álomképekhez hasonlók, ne fogadj be; mert ha bennök gyönyörűségedet találtad, szétfoszlásuk után bánat fog el. Gondolkozásod legyen biztos és szilárd; akár tanakodol, akár szemlélődő], akár kutatsz: az igazság mellől ne tágíts! Beszéded se legyen üres, hanem vagy tanáccsal szolgáljon, vagy intsen, vagy vigasztaljon, vagy korholjon. Kíméletesen dicsérj, még kíméletesebben korholj; mert egyképen megrovandó úgy a túlságos dicséret, mint a szertelen feddés; amaz hízelgés, emez a rosszakarat gyanúját rejti magában. Megfontolva tégy ígéretet s többet adj, mint amennyit ígértél. Az okos lélek három dolgot tart szem előtt: rendezi a jelent, előre látja a jövőt, felidézi a multat. Mert azt, aki nem rendezi a jelen dolgait, feledékenynek, bárgyúnak mondják; ki nem gondol a múltra, életet veszít, s aki nem törődik a jövővel, mindenbe véletlenül kerül. De a jövőre nézve vess számot úgy a jóval, mint a rosszal, hogy ezt képes légy elviselni, amazt pedig mérsékelni. Ne légy folytonosan munkában, hanem részesítsd lelkedet üdülésben is; de maga-az üdülés is legyen telve a bölcseség tanulmányaival és jó gondolatokkal. Bölcs ember sohasem fonnyad a tétlenség súlya alatt. Azért, hogy a léleknek néha üdülése van, sohasem szabad; nógatja a restet, a bonyolult dolgokat fejtegeti, a keményet púhítja, a bajokat egyenlítgeti; tudja