Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

9 Hogy életmódjában és hangoztatott elvei keresztülvitelében nem volt sem kitartó, sem állhatatos, azt maga is elismerte; de ha tekintetbe vesszük az akkori válságos korviszonyokat, melyekbe őt a véletlen sodorta, következetlenségében nem is találhatunk valami különösebben feltűnőt. Filozófiai tanulmányait illetőleg ő maga érdekesen nyilatkozik: „Attains nekem — úgymond — mint valami magasabb lény tűnik föl". Ha az a szegénységet ajánlotta és azt bizonyítgatta, hogy mindaz, ami a nélkülözhetetlen szükségest túllépi, csak nyomasztó teher az emberre nézve, vágyott iskoláját elhagyni és szegénységben élni. Ha pedig a jól élést korholta, a tiszta testet, a szerény asztalt és nyugodt kedélyállapotot pedig dicsérte, arra határozta el magát, hogy minden testi élvezetről lemond. 8 ettől az időtől fogva megvetette a szarvasgombát, az osztrigát, a bort és meleg fürdőket. Más egyebet, amiről akkor lemondott, később újra elővett ugyan, úgy azonban, hogy azok élvezetében mértéket tartott. Attaluson kívül még a pythagoreusi Sotionhoz ragaszkodott különösebben, kinek kedvéért még az aszkétikus életre is rászánta magát. Az ő ajánlatára mondott le végleg a hús élvezetéről is. S miután, úgymond, egy évig kitartott ebben, a megszokás nemcsak könnyű, tie édes is volt neki. Úgy érezte, hogy szelleme nagyobb rugékonyságot nyert és még később is elismerte ennek az igazságát. Irodalmi munkássága közben állami szolgálatot is teljesített. Quaestor volt, midőn Messalina, a gyönge Claudius császár hírhedt neje hirtelen pörbe fogatta és Corsica szigetére száműzette valószínűleg azért, mert része volt Julia kicsapongásaiban, vagy legalább is tudott róluk. Midőn azonban Agrippina, a császár második, de szintén feslett életű felesége érvényesítette minden téren korlátlan befolyását s álnok cselszövényeivel első házasságából született fia, Dom. Claudius Neró kezére játszotta a trónöröklést, fia kedvéért 8 évi száműzetés után visszahívatta a bölcs Senecát, hogy a jövendő császár nevelését reá bízza. Seneca ez időbeli élettörténetére és nevelői szerepére vonatkozólag érdekes adatokat olvashatni Tacitusnál. Agrippina, hogy necsak rossztettekről legyen hírhedt, kegyelmet s egyszersmind praetorságot eszközöl ki Seneca részére, mert azt hitte, hogy ezzel örömet szerez a népnek, mely e tudóst nagyra becsülte, s ha a fiatal Domitius ily mestertől nyeri neveltetését s a trón elnyerésére irányzott törekvésében ennek tanácsával él, Seneca a vett jótétemény fejében neki híve lesz, Claudius ellen pedig a szenvedett bántalom fájdalma boszúra ingerli. (Tac. Ann. XII. 8.) A nevelői szerep kezdetben eredményes is volt; Burrus és Seneca különböző módon, de ritka egyetértéssel érvényesítették magukat, sőt az utóbbi consuli méltóságra is emelkedett. Seneca ugyan már kezdetben