Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1904

28 vagyis olyasmi, ami cselekedeteink értékének fényt és ízt ad. S ez a valami: a vallásos érzés, mely szárnyat ad érzelmeinknek s költői ihletése által az utilitarizmus prózaiságából fölemel a kötelesség tisztább eszméjére; tekintetünket a legmagasabb tökélyre irányozza, ininélkül a legszeretetreméltóbb ember sem lehet el.

1 II. A társas életet illetőleg. A vallásosság nyomában fakad a szerénység és illemtudás. (1.) Ezek szintén az ifjú legszebb erényei közé tartoznak, melyek elnyomják benne a nyers természetet s bizonyos önmegtagadást parancsolnak mások irányában. Megnyilatkozásuk a társas életből kifolyólag történik. A társas élet iránt való rokonszenv korán feléled a gyermekben, tehát korán meg kell vele értetnünk, hogy a szerénység nem szóvivő a társaságban, az nem ostromol kérdésekkel, nem akar első lenni, nem tolakodik, nem kérkedik. Magoknak a szülőknek, a felnőtteknek kell első sorban szerényeknek, illemtudóknak lenniök; mert ha a gyermek ellenkezőt lát rajtunk, beszélhetünk neki, inthetjük, törevésünknek nem lesz sikere. Sajnosan tapasztaljuk azonban, hogy sok családban a szerényt gyávának, anyámasszonynak, míg a hetvenkedést, elbizakodottságot és a szemérmetlen fellépést az értelmi fensőbbség jelének tekintik. A félénket bíztassuk, gyámolítsuk, de az elkapatottal szemben csínján bánjunk a dícséréssel: világosítsuk fel aziránt, hogy a túlságba vitt illemeskedéssel csak nevetségessé teszi magát a józanul gondolkozók előtt. Az illemes, szerénységgel párosult fellépés elsajátítására igen ajánlatos a rokonok, ismerősök és jótevők látogatása (2.); de tegye ezt érdek nélkül, hálaérzetből, vagy erkölcsi kötelességből kifolyólag. Ha az ilyen hajlékokban természetes, fesztelen és szívből jövő előzékenységet lát a gyermek, nincs szüksége az úgynevezett konvencionális illemszabályokra, — melyek már inkább az évekhez szólnak — hanem magukon a tapasztalt példákon okulhat. Általában óvakodjunk attól, hogy koraérettekké (3.) neveljük ifjainkatÚgyis általános a panasz az erkölcsi nyomor miatt, melyet a modern életviszonyok és modern pedagógiai ferdeségek hoztak létre. Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy a sok korán élő keserű gyümölcsöt a családban, a sok katasztrófát a nyilvános életben beteges korviszonyaink érlelik meg. Mert hiszen az is tapasztalati tény, hogy sokszor a legtanultabb embert is nyomorult jellem bélyegzi, mely minden szép, nemes és magasztos művelése elől elzárkózik csak azért, hogy önző céljait szolgálja. Hiányzik nála _az igazi megbízható becsületesség: a szívmüveltség 1 Felserdült ifjainkban is a lelket szétszóró és lehangoló élvezetek ezer i L. 612. 1.