Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1904

2 r A büntetéssel szemben állanak az ajándékok. (9.) Ezt mindig csak jutalomként adjuk, de biztató szerül sohase alkalmazzuk. Folytonos ajándékígérgetések, milyenek: pénz, óra, színház, ló, bicikli stb. az önzést és hasonlesést fejlesztik ki a növendékben. Ha ezt megszokja, a munka és kötelesség teljesítésének mértékét mindig az ajándék értékéhez méri; a munkát, a kötelességtudást nem önmagáért, hanem az ellenérték fejében becsüli; ez pedig már jellembeli fogyatékosság. Ha a nevelési rendszer eddig vázolt alkatelemei helyes irányban fejlesztettek, ügy termékeny talajára találunk a családi életben a vallásosságnak (10.) is, mely legszebb ékessége úgy az ifjúnak, mint a felnőtt embernek. Bővebb tárgyalására itt már csak azért sem terjeszkedünk ki, mert intézetünknek elmúlt két tanévi értesítőjében e kérdésről hosszas és tanulságos fejtegetést olvashatni.

1 Azonban szükségét nem lehet eléggé hangoztatnunk, mit szépen kifejezésre is juttat az imént említett tanulmány a következő sorokban : „A vallásosság a többi érzelem koronája; anyaga, tárgya, természete mind arra képesítik, hogy a többiek fölé emelkedjék." Nincs az a pedagógiai mű, mely az erkölcsi érzet nevelésében a vallásosságnak vezető szerepet nem juttatna. És méltán. Hiszen a vallás szívünk legnemesebb érzelme, mely a legfőbb jó fogalmához, Istenhez emel bennünket, kiben élnünk-halnunk kell. Itt nem is arra kell törekednünk, hogy a gyermeket minél korábban segítsük az istenség fogalmának átértésére ; az ifjú lélek érző szívével lassankint a maga szárnyain is felemelkedhetik arra a magaslatra, hol az isteni gondviselés áldásait felismerni tudja. A gyermeki szív — úgymond Felméri — annál könnyebben befogadhatja ezt a lényt, mert hiszen arca sugárzó, mint az angyaloké ; tekintete mennyei és megható ; beszéde csupa imádság s van valami a természetében, — Dupanloup szép kifejezése szerint — amit frissen hozott magával az égből; e szerint nem kell beléje oltani a vallásos érzést, csak alvó állapotából fölébreszteni, mert benne minden kellék meg van rá, hogy Istenhez közeledjék . . . Valóban a gyermeknek anyára, a léleknek Istenre van szüksége.

2 Előbb szereti a gyermek szüleit, előbb hangoztatja dalban a hazaszeretetet, mintsem azok fogalmain eligazodni tudna. Csak tápláljuk a vallásos érzést a lélek tisztulásának harmatával, az imádsággal: megtanul az áhítattal vágyódni a végtelen után. Maradjon a vallásos nevelés központja az anya, kinek anyai szerepében nem lehet eszményibb feladata, mint gyermekének valláserkölcsös nevelése ; ebben találhatja fel fáradozásainak legszebb jutalmát: gyermekének örök háláját. Természetes tehát az a postulatum, mit oly gyönyörűen körvonalaz Felméri, hogy a morálhoz okvetlenül kell valami tisztító és emelő hatás, 1 Vallásosság az iskolában. Irta: Bartha György dr., kegyesrendi tanár. Külön lenyomatban is kapható. 2 V. ö. 607. 1.