Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1904

26 Arca legyen derűit, vidám, s egész magatartásában követeljük meg tőle a rendet és illemet. A testileg tunyát nagyobb élénkségre kell buzdítani, a túlságos elevenet fékezni kell. Erélyes szigorral kell a gyermeket vezetni, hogy ezen vérmérsékleti gyöngeségein uralkodni tudjon s ha ezeken győzedelmeskedett, könnyebb lesz a küzdelem a többivel.

1 Azonban úgy az akarat nevelésében, mint az általános erkölcsi érzet fölépítésében óvakodnunk kell minden durvaságtól. A túlhajtott, sokszor csak fennen hangoztatott álhumanizmusnak éppenséggel nem vagyok barátja, mert hiszen a legnevesebb pedagógusok is helyeslik a mérsékelt testi fenyíték (8.) alkalmazását. Csak arra ügyeljenek a szülők, hogy ne essenek szélsőségekbe. Ha valahol, itt kell eltalálni az arany középútat. Hiszen a szentírás is azt mondja: „Aki a vesszőt kíméli, gyűlöli a fiát!" Vagy Fáy András: „A fenyítés, vessző nem tesz annyi kárt, mint a tévesen értelmezett és alkalmazott humanitás, a szigorúság teljes mellőzése." 2 Angliának nem egy nagy fia büszke önérzettel és hálásan emlegeti a büntető kezet. Tagadhatatlan, hogy különösen régebben szörnyen visszaéltek a büntetésekkel ; az egész nevelési működés úgyszólván a boton és vesszőn nyugodott, mi nemcsak nem gyógyított, de a gyermeket makaccsá, megátalkodottá, szemtelenné, szolgalelkűvé, hazuggá, fortélyossá, butává, érzéketlenné tette, lelkét megrontotta.

3 De hogy a büntetés is emberi jog, sőt kötelesség, szintén tapasztalati tény. Míg más eszközök állanak rendelkezésünkre, ne alkalmazzuk a testi fenyítéket, s ha kell, akkor se haragból, bosszúból vagy elkeseredésből alkalmazzuk. A testi fenyítéket előzzék meg más természetes büntetések: intés, megütközés, rendreútasítás, dorgálás, fenyítés, kiállítás, térdeltetés, az étkezés megtagadása stb. és mindig fokozatosan alkalmaztassanak. A büntetés mindig a gyermek egyéniségéhez alkalmazott, megfontolt, de egyszersmind érzékeny is legyen, hogy játéknak ne tekintse. Általános elvül azt hangoztatjuk, hogy ne a durvaság és kegyetlenkedés játsza a főszerepet a fegyelmezésben. Folytonos nyerseség és durvaság, gorombaság kiöl a gyermekből minden önérzetet, minden munkakedvet; folytonos büntetésekkel szemben érzéketlen lesz, maga is eldurvul s végre is szívtelen ember válik belőle. „Tekintély, melynek főalkateleme a rettegtetés — olvassuk egyik értesítőben — tekintély, melyet jégcsappá fagyaszt a szívtelenség, dresszírozhat a cirkuszok számára állatokat, de embert nem nevelhet. Tulajdonképen nem is tekintély, csak rendesen egy önző, durva léleknek lelketlen visszaélése hatalmával, vagy egy korlátolt fő hiúságának kéjelgése az ő személyi rettegtetésében stb.

4 1 Dr. Hénap Tamás. A szülőkhöz. 2 Próbatétel a nevelés hibáiról. 3 Lublieh II. 398. 1. 4 Váradi Károly. A debreceni róm. kath. gimn. 1899—1900. tanévi ért.