Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1904

szembeszállani a kísértésekkel. Tévedéseinek káros következményeit csak akkor tanácsos jóindulatú közbelépéssel elhárítani, ha az erkölcsiséget kockáztató veszedelem már-már fenyegetőleg lép fel. Már az iskolai fegyelmezésnek föltétlenül szigorúnak kell lenni, mert ott a közösség ellen való kihágás elnézése a közös cél kockáztatásával is jár. Itt a növendék mint társas lény szerepel, tehát be kell látnia, hogy úgy az iskolai — mint bármely más társaság csak akkor bir létjogosúltsággal, ha benne az egyén nem cselekszi azt, amire nézve elvárja, hogy mások ne cselekedjék. Nagyon természetes, hogy az itt alkalmazott szigornak is csak annyira szabad terjednie, amennyit a közös együttműködés érdekei föltétlenül megkívánnak. Ha látja a tanuló, hogy a tanár is csak úgy szerepel, mint a törvény igazságos őre, kit fegyelmezésében nem az önkény, hanem a törvény következetes alkalmazása vezet: szívesen engedelmeskedik, mert tapasztalja, hogy itt nem önkénnyel, hanem törvénnyel áll szemben. Az akarat (7.) nevelése hatalmas fejezet az elméleti pedagógia tárgykörében. Ennek helyes irányítása sokoldalú körűitekintést föltételez. Hiszen az akarat szabadsága — úgymond Felméri

1 — abban áll, hogy a motívumok sorozatát megrostáljuk, s cselekvésünket ahhoz szabjuk, amit legjobbnak vagy legmagasabbnak Ítélünk. Az akarat ehhez képest szenvedélyeink fékezője, vágyaink igazgatója, ösztöneink kormányzója. Érzelmeink és vágyaink széthúzó tömegét az akarat fegyelmezni s tartja rendben; rendező és kormányzó természetéből következik, hogy ha nincs kellően mivelve s gyakorolva : az érzelmek és a vágyak uralkodnak helyette, s az embert most ide, majd oda hajtják a szélrózsa minden irányában. Ide vonatkozólag különben összefoglalásul elégnek tartom felemlíteni azt, ami intézetünk 1899—1900. tanévi értesítőjében olvasható: A gyermek önző vágyai, rossz hajlamai korán jelentkeznek. Vágyik az örömre, sarkalja az állati vágy, hogy éhségét, szomját kielégítse, hogy testének kényelmet s egyéb élvezetet szerezzen. Mindazt, ami útjában van eltávolítani, minden ellenségét legyőzni, tönkretenni akarja. Ha már most ezek a természetes, önző vágyak erélyesebben lépnek fel, könnyen megsértik a létező rendet, a törvényt s bűnbe sodorják a gyermeket. A családnak legelőbb is ezekről az önző vágyakról kell leszoktatni a gyermeket. Úgy kell őt fegyelmezni, hogy ezen érzelmei indulattá, szenvedéllyé ne fajuljanak. A hevesebb érzelmek kitörését meg kell akadályozni. Nem kell a gyermekkel indulatosan bánni, nem szabad izgatni, ingerelni, sem irigységet kelteni benne. Nem szabad megengedni, hogy a gyermek nem tetszését bármikor is élesebb hangon, hevesebb taglejtéssel, homlokának összeráncolásával, elsáppadással vagy elvörösödéssel, vállvonogatással, ajkbigyesztgetéssel fejezze ki. Ezen illetlenségek megszokása iskolában, életben sok kellemetlenséget okoz neki. ' L. 625. 1.