Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

76 legyen nyelvész. Nagyon jól tudja ugyanis mindenki saját tapasztalataiba hogy egy kis nyelvtani elemzés, egyszeri bepillantás a szó eredetébe, szárm; zásába s késó'bbi alakulásába, mennyivel világosabbá teszi magát a fogalmi is. Már pedig ha valahol, épen a vallástanban van arra szükségünk, hogy arr emberi ésszel lehet, azt minél világosabban iparkodjunk látni és felfogni. Egés más világításban tűnnek fel a tanulók előtt a szertartások, a szentmise része a szentségek, ha azoknak nemcsak mély jelentőségeit értik, de eredetüke magasztos értelmüket neveikből származtatni is tudják. Másrészről mindenesetre számot kell adni a diákoknak arról is, hog miért használja az egyház az ő szertartásaiban a latin nyelvet s miért ragass kodík hozzá különösen a szent misében s a szentségek kiszolgáltatásána formuláiban ? Erről szólnunk kell már csak azért is, mert ez is azon pontok közö szerepel a többek között, mellyel az egyház tekintélyét csökkenteni, szeretetre méltóságát megdönteni s olyan általános rideg voltát törekednek kimutatn mely egy' nemzet szívéhez sem férkőzik közelebb. Szépen meg kell neki magyarázni, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus egyházát nem csak egy nemze hanem a föld minden népei számára alapította, s így az egyetemes egyházho legjobban illik egy már szintén egyetemes nyelv, minthogy kihalt a nemze amely beszélte s miként az egyház nem változik, úgy többé már nem változ hátik nyelve sem, mert nem élő nép organuma. Egyébiránt összehasonlításokat is lehet tenni a felekezetekkel. Nálul mindenütt az illető ország vagy lakosság zöme határozza meg az istentisz telet nyelvét is. De nincs is szerves kapcsolat egyugyanazon felekezetnel más-más országban lakó hitközségei között. Azonkívül tudjuk, hogy a nyelv élő orgánum, mely folyton változik egyes szavai kihalnak, mások újra kelnek, fejlődnek, bővülnek vagy szűkeb bekké lesznek értelmi tekintetben akárcsak a fák levele, melyek minder ősszel lehullanak és tavasszal újra, szebben nőnek. Így aztán előfordul a; az eset, hogy egy régi szónak, melyet egykor nemcsak komoly, hanem esetleg szent dolog vagy személy megnevezésére használtunk. Időfolytán az értelme ege szen megváltozik s épen ellenkező vagy nevetséget keltő értelmet kap. Min klasszikus példát hozhatom fel erre az »Üdvözlégy Mária« következő mon datát: »és áldott vagy Te az asszonyi állatok között«. Öreg nénikék még ma is így mondják ; a jelen nyelvszokása azonban már különösnek tartja s esetleg megmosolyogja a tudatlan vagy éretlen iskolásgyermek. Már pedig ettől a legi szigorúbban óvakodnunk kell. Mert soha sem vezethet jóra, ha az istentisztelet vagy más a vallásra vonatkozó dolgot meglehet mosolyogni. Miként a latin, úgy a görög nyelvből is vettünk át egyes szavakat ünnepek vagy más egyházi ténykedések megnevezésére, pl. pünkösd vagy az oltáriszentség görög neve ; alkalomadtán ezek is megmagyarázhatók. Azonban jóval több kapcsolat létesíthető a vallás és irodalom között. Vegyük először az ókori klasszikus irodalmakat. Irodalomról, annak olvasásáról most már tulajdonképen minden osztályban beszélhetünk, mert olvas-