Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

77 ány alapján tanítjuk a gyermekeket is. A klasszikus irodalom termékei terészetesen pogány szerzők müvei. Nem kevésbbé fontos kérdés tárgyát képezheti ebből kifolyólag az is, agy mily alakban, mily terjedelemben és milyen magyarázatokkal kisérve írjuk ezeket növendékeink elé. Fölmerül a kérdés, vájjon a pogány szellem edves, behízelgő modora, az emberi természetnek, gyarlóságoknak inkább edvező hite és intézményei nem rontják-e meg már jó eleve a gyönge és ajlítható ifjúi lelket? Megelevenedik lelkünkben a renaissance kora, az ókori örög-latin klasszicismus tanulmányozásának és utánzásának megújhodási ideje röktön mellé furakodik a renaissance-ra következő kétkedés százada, majd reformáció. Mindezek azonban ne aggasszanak bennünket! Ma már nem legyünk vissza eszmékért se a görögökhöz, se a rómaiakhoz ! Az ő szellenüket utánozni ma már nem juthat senkinek eszébe, mert vagy gazdagabbak agyunk eszmékben s akkor nem szorúlunk reájuk vagy szebben és világoabban tudjuk azokat kifejezni, amik már nálok is megvoltak, s így ismét alöslegessé váltak. Nem is azért olvastatjuk a klasszikus irodalmak remekeit, iOgy az ott lerakott eszmék mindegyikét utánozzuk, hanem, hogy — az Utaítás szerint — egy idegen, múlt idő értéke miatt becses népszellem képvielőit állítsuk közvetlenül az ifjúság lelke elé s ezzel az emberiség egyetemes erdekei iránt fejlesszük érzékét. Mindazonáltal korántsem akarja azt mondani iz Utasítás, hogy minden ókori író avagy a legkiválóbbnak is minden munkája i maga egészében a gyermekek kezébe adható. Két-három ezer évvel ezelőtt •rkölcsös s józan dolog volt az, ami ma esetleg erkölcstelen; dicsérték, nagasztalták azt, amit ma megvetünk s amitől undorral fordúlunk el! Ezek eltüntetik ugyan a régi világ szellemét, de minthogy behízelgő formában /annak előadva s magasztalják, dicsérik a bűnt, a botlást, igen káros befoyással lehetnek növendékeink erkölcsi felfogására nézve. Jól válogassuk meg ehát, mit olvastatunk növendékeinkkel az ókori klasszikusokból. Távol vagyunk attól, hogy egyes irók munkáiból összefüggés nélküli mondat és gondolattöredékeket akarjunk összeszerkeszteni, melyek csupán a nyelvalakok begyakorlására szorítkozzanak, de az utasításokkal egyértelmííleg helyettük nyelvileg könnyű, tartalmas, összefüggő és nevelő hatását tekintve becses olvasmányt kívánunk.

1 S míg egyrészről túlságos aggodalmasnak tartjuk Szent Ágoston nézetét, aki szerfölött panaszkodik ama szokás borzasztó hatalma fölött is, mely az ő korabeli ifjúságot a hamis istenek erkölcstelen történeteinek tanulmányozására kényszerítette s a szerencsétlen ifjakat hasonló gyalázatos tettek elkövetésére ingerelte, mialatt azt hitték, hogy ezáltal az égi isteneket utánozzák s nem az ördögöket s erkölcstelen embereket, kiket a pogányság balgán isteneknek tartott ;

2 másrészről be kell ismernünk, hogy a pogány írók műveinek legnagyobb része sikamlós s a mai értelemben erkölcs1 Utasítások, 4. I. 2 Vallomások, I. 1b.