Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903
25 Az egyháztörténelem tanúsága szerint az egyház s szolgáinak minden egyes tagja szívén viselte az ifjúság vallásos nevelését a legrégibb kortól kezdve egészen a mai napig. Hiszen történelmi tény, hogy az iskolaügy felvirágzása a kereszténység szabad terjeszkedése óta számítható. Ezek az elsó' keresztény iskolák, jóllehet nem hanyagolták el a világi tudományok tanítását sem, mégis legnagyobbrészt a vallás s erkölcs oktatásával foglalkoztak, mert elsősorban is a papi, illetőleg szerzetesi állásra alkalmas ifjúságot akartak nevelni. Az egyház ezen legfelsőbb tanítói és felügyeleti jogát gyakorolja ma a felekezeti iskolákban, az állami iskolákban annyiban, hogy kirendeli az állam által elfogadott hitoktatót. Középiskolákban vállástanárokul csak azok alkalmaztatnak, kik erre jogot nyertek. 1 Ugyanis minden magyarországi katholikus egyházmegye, illetve tanítással foglalkozó férfiszerzet főszékhelyén egy legalább öt rendes és két póttagból álló vizsgálóbizottság állíttatik össze, melynek tagjait és elnökét a megye főpapja, illetve szerzetfőnöke nevezi ki s ezen vizsgálóbizottságtól nyert sikeres bizonyítvány alapján valamely fölszentelt pap középiskolai rendes vallástanár lehet. Az egyház tehát mindig gondoskodott és gondoskodik is fiai vallásos neveléséről s e tekintetben a szülők meglehetnek nyugodva, mert gyermekeik vallásos neveltetésének ügye képzett, arra termett, avatott kezekben van letéve. Aggodalom csak a 70-es években szállta meg a szülőket s velők együtt az egyházat, midőn Diesterweg, az iskolamesteri szabadelvú'ség főprófétáinak egyike által hirdetett közös, igazában azonban úgynevezett felekezetlen iskolák eszméjét kezdték megpengetni nálunk is. E közös iskolák természetesen csak a népiskolákról van szó s a természetes tapasztalat s megértés révén itt óhajtok róluk röviden megemlékezni, — nagyban különböznének úgy a felekezeti, mint az állami iskoláktól. Ugyanis a felekezeti és községi avagy állami iskolák az által különböznek egymástól, hogy a felekezeti iskola fölött a felekezet megbízottjai gyakorolják a közvetlen felügyeletet, mert a felekezet tarlja azt fenn ; a községi vagy állami iskola fölött pedig a politikai község vagy állam megbízottjai, mert a község, illetve az állam tartja fönn. Hasonlítanak pedig abban, hogy mind a kettőnek tanulói felekezeti vallásoktatásban részesülnek, még pedig úgy, hogy az ezen iskolába járó gyermekek szülői törvény által köteleztetnek az illető gyermekeket a megfelelelő felekezeti vallásban oktattatni. A vallástanítás tehát mindkettőben megvan, sőt alakja, anyaga, mértéke ugyanez és törvényileg parancsolt. A közös iskola annyiban egyezik a községi vagy állami iskolákkal, hogy ezen intézetbe valamennyi hitfelekezet gyermekei járhatnak, de e gyermekek nem nyernének külön-külön oktatást a felekezeti hitvallásban, hanem 1 A nni. magyar püspöki kar 1884. szept. 28-án tartott tanácskozásából.
