Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

26 közösen oktattatnak az általános vallás- és erkölcstanban, azaz a hit- és erkölcs tanból azt tanítanák itt, ami valamennyi, az iskolába járó gyermekek szüló'ine felekezeti vallástételével közös. Közös iskolákba tehát járhatnak zsidó, katholikus és protestáns gyer mekek s mindnyájan tanítójuk által taníttatnának istenfélelemre és ember szeretetre. A közös alap az ótestamentom, ennek erkölcsös elbeszélései, példa beszédei és — a tanító példája. ímhol épen a bökkenő', ami aggodalomb ejtette a szülőket és egyházat egyaránt. A vallásos oktatást nem papok, úgy nevezett katechéták, hitoktatók végeznék, hanem bármilyen vallású az iskolábai alkalmazott tanítók. Az egyház kezéből tehát, melynek joga és kötelessége a ifjúság vallásos oktatásáról gondoskodni, álokoskodások folytán kiakarták esi karni e fontos nevelési eszközt. Az álokoskodások a hitoktató egyéniségére vovatkoznak, melyet ; szülőknek is meg kell vizsgálniok, ha gyermekeik vallásos nevelésére gondo fordítanak. A hitoktató, vallástanár jelenleg tehát egyházi személy, aki már neveltetésénél, hivatásánál és jellegénél fogva is bizalmat kelt a szülőkben £ vallás-erkölcsi oktatás és nevelésre vonatkozólag. A dolog természete hozzí magával, hogy akármilyen tanító és nevelőben megköveteljük úgy az elmebeli, mint az erkölcsi magasabb s nemesebb tulajdonokat ; azonkívül azon külső sajátságok bírását, melyek a kellemes, de a közerkölcsiséggel össze nem ütköző társalgási hang és az illem bizonyos általánosan elismert szabályaiban állanak s melyekre ép oly szükség van s ép oly kiegészítő részei a nevelői működésnek, mint épen az előbbiek. Az első tulajdonságra vonatkozólag tény, hogy aki másokat tanítani akar első sorban annak kell tisztában lenni a tanítás egész anyagával, az anyag közlésének egész pedagógiai módszerével, mert különben fáradsága hiú lesz és kárba vész. Elképzelhetjük-e, hogy valaki jobban ismerné a hit és a vallás tételeinek anyagát s ennek közlése módját, mint épen a hivatásánál fogva erre készült hitoktató pap ? Minden cáfolás nélkül elesnek tehát azok az ellenvetések melyeket a közös iskolák eszméinek nagyhangú s többnyire vallástalan hirdetői a vallástanár papi jellege ellen felhoztak. Szerintük a pap-hitoktató theologus s nem pedagógus ; ahogy ő dogmatice tanult, úgy tanít is ; nem a közelről megy a távolba, nem a részletesről az általánosra, nem az ismeretesről az ismeretlenre, hanem amint maga tanult a szemináriumban vagy az egyetemen: az általánosból indul ki s úgy megy a részletesre. Ez azonban nagyon helytelen érvelés ! Először is minden papi intézetben tanúinak neveléstant, másodszor az érettebb ész, magasabb intelligencia sokkal inkább képesekké teszi őket arra, hogy leszálljanak a felsőbb régiókból a gyermek szellemi és értelmi képességének szinterére, mint más egyébiránt minden tekintetben kifogástalan egyéneket.