Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

III. A vallásos nevelés szükségessége. A vallás az élő lények közül egyedül az embernek a kiváltsága. A vallás tárgya. Isten. Az Isten iránt tanúsított külső és belső tisztelet eredménye a vallás. A jövő az ifjúságé. A haza, a világ sorsa az ifjúság nevelésétől függ. Már pedig találóan mondja Berzsenyi, hogy: „ . . . minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed." A vallásos nevelés az, mely megtanít az igaz erényekre és a tiszta erkölcsökre; a vallásos nevelés az egyetlen helyes iránytű, mely az élet tengerének zivataros hullámai közt biztos révparthoz vezet. Ez a nevelés elveti a gyermek lelkének fogékony talajába az Istenben való hit és az emberek iránti szeretetet érzelmeinek termékeny magvát, melyek gondos kezek vezetése mellett, az évek számával karöltve fejlődnek terebélyes fává, dacolnak a dühöngő orkánokkal s megtörik gazdag koronájukon a romboló zivatar félelmes ereje. Valamint az emberi szemnek, hogy láthasson, világosságra van szüksége, úgy az emberi léleknek is, hogy eligazodjék a világban uralkodó ellentétek között, vallásra. Az igazság és igazságtalanság, az erény és bűn, helyes és helytelen, jóllét és nélkülözés ezer és ezer változataiból összefonódott élet tekervényes útjain az egyedüli fárosi világító torony: a vallás. Nemcsak a mi meggyőződésünk ez, ezt tanították az ókor legkitűnőbb bölcsei is. Hiszen a vallás az élő lények közül egyedül az embernek a kiváltsága : ez az, a mi elkülöníti őt az állattól és bensőbb összeköttetésbe hozza teremtőjével. Aristoteles szerint legtöbb gondot a vallásra és isteni tiszteletre kell fordítani, csak ezek után jön a többi. Cicero például egyenesen megköve-