Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

58 tartják. Mert, kinek szivében nem ég a lelkesedés szent tüze, kit át nem hat a hazaszeretet melege, kiben nincs meg a jellem nagysága, nem lehet az a magyar nemzet kultúrájának apostola. A lelkesedést, a hazaszeretetet, a jellemet a főigazgató úr tartja föl bennünk. Munkásságot, kitartást és buzgóságot főigazgató úrtól tanulunk. Éppen ezért sorakoztunk ma főigazgató úr köré, hogy e nagy nyilvánosság előtt, e díszes körben adjuk meg az érdemnek az őt megillető tiszteletet. Mert tisztelni az érdemet kötelesség, a tiszteletet pedig kinyilatkoztatni jól esik a szívnek, mely a kötelességet érzi és szereti. E nap emlékeül fölajánljuk főigazgató úrnak arcképeink albumát s kérjük, fogadja tőlünk szívesen ezen csekélységet, melynek alakjait a hála, a szeretet és ragaszkodás hordotta össze. S ámbár, az eddigi működés is már ércnél maradandóbb emléket állított főigazgató úrnak, mégis kívánjuk: Éljen még soká közöttünk. Áldja meg az ég hosszú élettel. Kívánjuk, hogy bölcs vezérlete alatt a kerület középiskolái virágozzanak, gyarapodjanak. Éljen soká! Ezután Lázár György dr. orsz. képviselő, mint a Dugonics-Társaság elnöke, üdvözölte az ünnepeltet, mint a társaság tudományos osztályának elnökét, mint olyan kiváló munkását a tudománynak, a kinek híre messze túlterjed a haza határán, de aki amellett megmaradt mindig annak, aminek született, „hősszivű, lelkes, a nemzet hagyományainak emléke s jövőjének reménye által áthatott igaz intransigens magyarnak." Üdvözöllek — folytatja — azért, mert tudományod egész apparátusával, hazafiúi lelkesedésed egész erejével, munkásságod teljes odaadásával, klasszikus jellemed egész integritásával támogatod társaságunkat, azon tiszta, megdönthetetlen hazafias fölfogásban, hogy itt Szegeden, ahol az államföntartó magyar fajnak föltétlen számbeli túlsúlya véget ér s a Tisza átellenes partján már kezdődik a hazabeli nemzetiségek gyakran dekompozitiv irányú zsongása, ezen a Szegeden egy nagy erős az örökkévaló fönnmaradás minden anyagi és erkölcsi attribútumaival ellátott magyar központot fölállítani s fönntartani hazafiúi elodázhatatlan kötelesség. Az üdvözlők sorát Rainer Ágost dr. szegedi ügyvéd fejezte be, aki a főigazgatót a volt tanítványok nevében köszöntötte föl. Megkapó színekkel ecsetelte azt a szeretetteljes viszonyt, amelynek a vezetők és a tanítványok közt fönn kell állania s amely viszonyt az ünnepelt szeretetteljes jósága oly bensővé tudta varázsolni. Ennek a kölcsönös szeretetnek sok része van abban, hogy most, midőn az élet piacán forognak a tanítványok, tetteikkel és munkásságukkal bizonyítják be, hogy nem volt hiába való az oktatás, hogy a szeretet, sok év eltelte után is, csak szeretetet szül, tiszteletet és hálát kamatoz. „És ma, — így végzi beszédét az egykori tanítvány — amikor nemes munkásságodnak delelőjén visszatekintesz elmúlt életed idejére, jól tudjuk, hogy azon boldogító öntudatban találod