Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

főigazgató úrnak 30 évet meghaladó tanügyi pályájára visszatekintve, ezt a mai napot ünneppé avatják. Tettekben gazdag éveknek hosszú sora, sok napnak szakadatlan munkája készítette elő ezt az ünnepet; létrejöttének azonban igazi, közvetlen oka a szeretet, a tisztelet és hála érzete, mely csak alkalomra várt, hogy megnyilatkozhassék. S ime, a Gondviselés kegyelméből a legszebb alkalomra talált, midőn érdemekben gazdag szellemi vezérünk, aki mögött már a 30 évet meghaladó tanügyi pálya van, egyúttal főigazgatói működésének 10-ik évét is betöltötte. 1892. október 1-én vette kezébe a szegedi tankerület vezetését; vezeti azt azóta szerető gonddal, az elődeitől örökölt szellemben, az elért eredményt tekintve azonban még nagyobb és fényesebb sikerrel. Ez a sikerekben gazdag tíz esztendő elég bő alkalmat nyújtott nekünk, munkatársainak, hogy az ő fenkölt gondolkozását, ritka vezetőképességét, . eljárásának indító okait s egész egyéniségét megismerjük; munkálkodásának megfigyeléséből pedig meggyőződést szereztünk a föladat fontosságáról és nehézségéről, mely egy tankerület vezetésénél az igazi tanférfiú teljes intelligenciáját, munkaerejét és szívnemességét követelik. Éppen azért a tankerület összes középiskolája tisztelettel hajtja meg előtte lobogóját, mint aki nemcsak a hivatalos élet terén szerzett kiváló érdemeket, hanem, mint ember, mint hazafi s mint egy díszes múlttal dicsekvő tanítórend tagja is egyaránt betöltötte nemes, de nehéz hivatását. Ezt a mai ünnepet a szív bensősége hozta létre. Ehhez képest megakartuk őrizni annak családias színezetét. Alig jutott azonban elhatározásunk a nagyközönség tudomására, élénk visszhangra talált az a társadalom minden osztályában s szívvel-lélekkel csatlakoztak hozzánk. A közbecsülésnek emez önként való megnyilatkozását távol tartanunk nem lehetett. Nem is kísérlettük meg. Tartoztunk vele a tanügynek, hogy eme kiváló alakját, ha bár pillanatra is a csendes munka köréből kiemelve, ideállítsuk a nyilvánosság előterébe, összefoglaló pillantást engedjünk vetni eddigi működésére; a nagyközönségnek pedig megmutassuk, hogy a tanügy terén milyen kiváló érdemek teremnek. Tudjuk mi azt, mélyen tisztelt közönség, hogy ünnepeltünk neve azon hatás folytán, melyet évek csöndes munkájával gyakorolt, köztisztelet tárgya s mindenki előtt ismeretes: jól esik mégis s mintegy lelkűnkön könnyítünk azzal, ha az elismerést, melyet mi érezünk, mi érezhetünk igazán, kik körülötte élünk, kik szándékának, törekvésének és tetteinek rugóit közvetlen közelről figyeljük, jól esik mondom, ha ezt az elismerést nyiltan, a világ előtt is kimondjuk. S hogy ezt ily nagyszámú, díszes és előkelő társaság előtt tehetjük, emeli ünnepélyünk jelentőségét. Miért is a hála mély érzeteivel köszöntöm összes vendégeinket, kik megjelenésükkel fényes tanúságot adtak arról, hogy az érdem elismerésében velünk osztoznak; a szeretet