Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

41 összeköti az embert Istenével; a vallás egyik legszebb virága, a szív érzelmeinek kiöntése a Mindenható előtt. A szentatyák tanítása szerint lelkünk felemelése Istenhez. Az ima az első isteni szolgálat a gyermek részéről, azért, mihelyt csak beszélni kezd, tanítsuk meg a lélek ezen beszédére is. Hiszen minden embernek elkerülhetetlen kötelessége itt a földön minden erejéből imádni Istenét; hálát adni neki a vett jókért és alázattal esedezni a szenvedés kelyhének eltávolításáért a megpróbáltatások napjaiban. Az ima által, mely megszentel, nemesít, kiválunk az állatok közül, mert felismerjük és imádni törekszünk Alkotónkat. Általa, ereje által kibontakozik az ember a föld légköréből és az Istenhez emelkedik, tisztán kezd látni s ennek következtében lelkében egészen más szeretet, egészen más vágyak gyúlnak lángra.. Az első ima, amelyre a szülők gyermekeiket meg szokták tanítani, az Úr imádsága, azért neveztetvén így, mivel az Űr tanította meg rá az emberiséget. Kitűnik már ebből is, hogy mily fönséges műremek, mily tökéletes alkotás' Az Úr imádsága megtanítja a kis gyermeket arra, hogy mint kell az Isten kimondhatatlan jóságát hinni és hogyan kell benne remélni. Majd, midőn iskolába kezd járni, elsajátítja az apostoli hitvallást, mely arra tanítja meg, mit kell hinni; a tíz parancsolatot, mely továbbá azt foglalja magában, mit kell cselekedni. Némely pedagógus útmutatása szerint a szülők ne a gyermekkel együtt, hanem előtte mondják és pedig jó fenhang-on az imádságot; a gyermek kezeit összetéve, áhítatos csendbe merülve hallgassa, míg nemsokára ő is beleszól és utána mondja anyja szavait, kezdetben talán csak néhány szót, majd az egész utánozhatatlan szépségű „Miatyánkot". Különösen ügyeljenek a szülők arra, hogy az imák, melyekre kezdetben gyermekeiket megtanítják, ne legyenek hosszúak, mert így úntatják, kifárasztják a gyermeknek még örökös változatosságra törekvő lelkét s nemhogy nyernének általa, de megutáltatják vele jóeleve az imádságot. A vallásos szellem ápolására igen fontos alkalom még a karácsonyesti ünnepély. Édes örömükben körülzsibongják a kicsinyek a túlvilági fényben ragyogó fát; alig hogy elmúlik az egyik, várva-várják a következő karácsonyestét ; még a felnőttek is örömmel gondolnak vissza reá s ebben az örömben, ebben a lelkesedésben a vallásos, a hivő kebel első szent érzeményei nyilatkoznak meg. A kis gyermek vallásos érzületének kifejlődésére nagyban közreműködnek még a bibliai elbeszélések is. A legnagyobb és legfeszültebb figyelemmel kisérik a kicsinyek az anyjuk ajkáról elröppenő szavakat, midőn pl. Noé, Ábrahám, Jákob stb. történetét szivének egész melegével elbeszéli. Természetesen azonban kell, hogy a gyermekek nyelvén szóljon hozzájok, mert különben fáradozása sikertelen marad.