Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

38 lyel magának s családjának a megélhetéshez szükséges élelmi szereket, szerzi be. A másik otthon van ugyan, mert olyan például a mestersége, amelyet saját lakásában is elvégezhet, de a nehéz és folytonos munka annyira leköti figyelmét, eszét, gondolkozását, hogy napközben apró családi dolgokkal foglalkozni nem is képes. A férfi keresi a kenyeret s ezért otthon vagy családján kívül folytonosan munkálkodik, fárad s így testileg, lelkileg kimerülve, este alig várja azt a kedves pillanatot, mikor pihenésre hajthatja fejét. így a külső okokat tekintetbe véve, fizikailag sincs elég ideje ahhoz, hogy gyermekeinek a szükséges vallásos oktatást naponként megadja. Kedvező alkalmul nyilnak azonban erre a vasár- és ünnepnapok, mikor az, idegzsibbasztó heti vagy huzamosabb munkától testileg csaknem kimerülve,, az Úr tanítása szerint egy-egy napot nyugalommal szentel meg. A vallásos nevelés dolgában sokkal előnyösebb helyzete van az anyának. Ö tehet a legtöbbet ebben a tekintetben, de másrészről a legtöbbet is ronthat. Az anyának, a család természetéből kifolyólag, a napnak legnagyobb részét otthon kell tölteni, hazulról nem távozhat, csak ha valami nagyon fontos ok kényszeríti erre; következőleg igen bő alkalma nyílik arra, hogy kicsinyeinek ártatlan lelkébe a vallásosság első csíráit elhintegesse.. Másrészről belső okok még inkább lehetővé teszik az anya ezen, magasztos feladatának teljesítését. Mig a férfi ugyanis rendesen komolyabb hangulatú lévén, mint a nő, keveset beszél és leginkább csak példájával hat; addig a nő a maga egészében csupa szív, órák-naphosszat elcsicsereg gyermekével még a legkisebb dolgokról is s nem fárad ki, nem unja meg a folytonos gyermekes kérdezősködésekre megadni az illő választ. Az anya már úgy van alkotva a természettől, hogy szive mintegy összeforr a gyermeke szivével, benne és érte él! Az ő szelid lelkének aranyos napsugarai,, mint reménye, öröme, a természet ajándékaképen nyert vidámsága, édes nyugalma világosságra fakasztólag hatnak kicsinyeinek lelkére. A természet felruházta őt oly tehetséggel, amelynél fogva egyedül ő képes megérteni, és hatni az ébredő kis lélekre s viszont az is őt érti meg leginkább. Egy jó anya szeretetének melegségével, gyöngédségének varázsával,, jóságos modorával, véget nem érő türelmével, természetes nevelőképességével felkelti gyermekében az értelem első ébredező csíráit s ő van leginkább, hivatva arra, hogy tekintetét az ég felé irányozza. Hiszen az élő hit az. anyának meleg tekintetéből, szavaiból, tetteiből lépten-nyomon kicsillog; ez a kisded által is felfogható, sőt reá nézve ez a legjobb gyermekkáté.. Még a legközönségesebb, legtanulatlanabb anya is jobban eltalálja a hangot gyermeke szivéhez, mint a legműveltebb, de idegen egyén. Nem késünk itt megemlékezni Legouvé-ról, a híres deistáról, aki a vallásosságról, annak első tanításairól szintén így nyilatkozik. Semmi sem,