Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

V. A gyermek, mint a vallásos nevelés alanya. Testének, lelkének ápolása, fejlesztése. A vallásos nevelésnél különösen a lélek kiművelése a fő. Mikor kezdődik a lelki s vele a vallásos nevelés ? Ki a vallásos nevelés fő tényezője a családban ? A gyermek a jövendő harcosa. A mily eszmékért ma mi küzdünk, utánunk ők folytatják a harcot ugyanazokért és újakért. Úgy kell tehát tekintenünk a kis embereket, mint azon erős és szilárd alapokat, a melyeknek erősségétől és szilárdságától függ a jövő emberiség boldogsága vagy boldogtalansága. Attól a pillanattól kezdve tehát, melyben az újszülött belép az élet színterére, a legszorgosabb gondoskodást igényeli. Egy fölötte termékeny talaj, amelybe azonban az igaz ismeretek és ezeknek magvait el kell hintegetnünk, mert önmagától mit sem terem. Melengető, támogató, gyomláló kezekre is szükség van, mert a nemes gyümölcs mellett a jó talajban a gyom is felburjánzik. Tehetetlen, gyámoltalan lény az újszülött gyermek testileg, szellemileg egyaránt. Hamarosan elpusztulna, ha alkalmas tápláltatásáról nem gondoskodnának ; él anélkül, hogy tudata volna létezéséről. Azért egy igen-igen lassan érő gyümölcshöz lehet a gyermeket hasonlítani, amelyre ezen hosszú idő alatt a legnagyobb gonddal kell felügyelnünk. Ha a szülők át vannak hatva ezen tétel igazságától, valódiságától, mindjárt hímes szálakból fonódik számukra az élet, boldogabbak lesznek a napjaik, gyorsabban feledik az apróbb szenvedéseket, reménnyel tekintenek a jövőbe s kiapadhatatlan örömet találnak azon gondoskodásban, melyet gyermekeik felnevelése körül kifejtenek. Belátják, hogy a gyermek öröme a jelennek, a jövőre nézve pedig egy boldogabb lét szende előhírnöke ; „kecsegtető reménybimbó, mely kelyhében egy fejlődésnek induló életet rejteget."