Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

31 emberi, még kevésbbé isteni tekintélyről. Ezzel azonban maguk alatt vágják a fát, mert gyermekeik hasonlóképen megtagadnak tőlük minden 'engedelmességet és fölforgatott családi életből lesz ides-tova fölforgatott társadalmi rend. E családnak nincs Istene, nehéz körülményeik között nincs kihez folyamodniok, a szerencse közepette nincs kinek hálát adniok; nem is gondolnak ők különben erre, a vak következetesség szeszélyes esélyeinek tulajdonítják minden örömüket; ha azonban nem ütnek be pontosan várvavárt számadásaik, ha fájdalmak, szenvedések látogatják meg a merészen előretörekvőket: akkor a még mások által híven tisztelt Isten szent nevét durván káromolják. Nincs hite: nem lehet reménye. Nem ismer tekintélyt: nem lehet tökéletes bizalma senkiben. Élete külsőleg folytonos küzdelem, harc és háború egyesek és az egész társadalom, sőt az egész emberiséggel szemben. Nincs megelégedve semmivel, kicsinyel mindent, a legjobb intézmények lerombolására törekszik szóval, írással csak azért, mert az a vallásosságból nyeri tápláló forrását, vagy mert azzal csak a legtávolabbról is összefüggésben van; piszkol, gyaláz mindent otthon családja körében csak úgy, mint künn a nagyobb nyilvánosság előtt. Még kevésbbé van lelki békéje, amit különben lelkének megzavart egyensúlyánál fogva soha sem élvezhet. Neje szintén vallástalan, épen olyan, sőt metszőbb és sértőbb gúnynyal ostorozza a vallásosság és kegyesség nyilvánulatait, mint férje és még sincs békéje a családnak? Hiszen azt hajtogatták egyes apostolaik, látván a szakadatlan egyenetlenkedést és folytonos lelki súrlódást a házasfelek között, hogy a családi tűzhelyre az egyetértés és a béke talán ismét visszaköltöznének, ha a nők is ép oly vallástalanok volnának, mint a férfiak. íme egy család, a hol mindketten vallástalanok és egyik sem boldog. Hiszen egy tekintet meggyőz bennünket arról, hogy a vallástalan családban a boldogság csak hiú ábránd, mert ez nem egy nevelési rendszerbe vagy százados, megrögzött előítéletbe, de az emberi természet örök törvényeibe ütközik bele. Láttatok-e már hitetlen nőt, vallástalan, családanyát ? Borzasztó ez ! Őrizkedjetek még a közelségétől is ! Rettenetes egy torzképződmény! Még a vallást kigúnyoló, istentelennek látszó férfi is elveszti rokonszenvünket és önkénytelenül elfordulunk tőle, mert természetes érzelmeinkkel semmi jót sem vagyunk képesek föltételezni róla: hát még a vallástalan nő, a gyöngédségre teremtett asszony? Lelkének leggyöngédebb, legnemesebb érzelmeiben szoktuk meg őt ismerni; szendeségének, ártatlanságának hímporával állítjuk őt szemeink elé; az istenházában ájtatos imába merülve képzeljük el s ime egyszerre elvetve szendeségének, ártatlanságának minden