Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

30 olyas intézményeit eltörlendőnek Ítélik, melyeknek felépítésében a férjeikhez hasonló gondolkozású munkáskezek segédkeztek. Ebben a családban növekedett gyermekek aztán két befolyás alatt állanak: részint atyjuk, részint anyjuk elveit követik. A fiúk rendszerint atyjuknak lesznek utánzói; renyhék, restek lesznek a vallási kötelmek és gyakorlatok teljesítésében; amikor csak lehet, nyíltan vagy alattomban, elkerülik az Isten házát, bár az istentagadó atya határozottan nem szokta erre utasítani őket. Sajátságos ellenmondás tapasztalható ugyanis ezeknél az embereknél az elmélet és gyakorlat terén; míg egyrészről maguk a legóvatosabban tartózkodnak minden ájtatosságtól, a hitbeli meggyőződés minden külső nyilvánulatának gyakorlásától: addig másrészről igen sokat adnak arra, hogy fiaik az illető hitfelekezet vallási szertartásainak, szokásainak rendszeresen alávessék magukat. Igaz, hogy a szertartás végeztével így kiáltanak fel: „Hála Istennek, hogy megtörtént ez a dolog is!" — mintha csak valamely robotról volna szó, melytől jól esik szabadulni s amelyet soha többé ismételni nem kell. A leánykák kedélyök alapérzelmeinél és azon szoros és mindennapi összeköttetésnél fogva, melyben anyjukkal állnak, rendszerint az ő elveikhez csatlakoznak. Az atyák távol attól, hogy ezt megakadályoznák, csak örvendenek neki; mert melyik istentelen atya volna az, aki ne borzadna vissza attól a gondolattól, hogy leánya hitetlen; mert ösztönszerűleg érzi, hogy a kegyesség már csak azért is legszebb ékessége a fiatal leánynak, mert mint nőnek ez lehet a legbiztosabb vigasztalója és támogatója. Idő multával azonban megváltozik a viszony: A gyermekekből ifjú. fölserdült leány, majd apa és anya lesz. Amit egykor a családi tűzhely közelében csak homályosan sejtettek, az most tiszta világításban fog előttük állani. Visszaemlékeznek az apa és anya között sokszor lejátszódott kínos jelenetekre; résztvesznek már a társaságokban, ismerni kezdik az életet: egyszerre csak kinyílnak szemeik és az atyának, az életnek a példája, az iskolai élet és jórészt nagyon korán elölik ama buzgóságot, mely még a gyöngéd gyermekkor maradványa, úgy. hogy midőn tanulmányaik végeztével vissza kerülnek ismét a családi életbe, nagyon gyakran kételkedést visznek oda magukkal, „mely épen annyi tápot nyújt szenvedélyeiknek, mint amennyi bajt a szülőknek okoz."

1 A legmagasabb körökben, melyek az ősi hagyományokhoz és a tekintély elvéhez ragaszkodnak, a vallásosság és kegyesség gyakorlatai a legtöbb helyen még a mai napig is fennállanak. Szándékosan hagytam legvégül azon család szomorú képének leírását, melyben a családfők: apa és anya, istentelenek, megrögzött vallástalanok. Az ilyen apák mitsem akarnak hallani hatalom vagy valamelyes 1 Legouvé.