Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

L>9 rohan, úszik a tomboló árral, tör, zúz és rombol megkövesedett, kipróbált, jónak bizonyult szokásokat, évszázados elveket. Joggal mondhatjuk, hogy a mai állapotok szerint az iparos- és polgárosztály kebelében a nők majdnem egymaguk folytatják a kegyesség gyakorlatait, föltéve, hogy nem kábították el őket férjeiknek esetleg vallásgyűlölő kifakadásaik és tetteik. Néha-néha sikerül a nőnek rávenni a férjét a vallási kötelmek teljesítésére is, de ez természetesen csak önkéntes meghódolás által történhetik. Ha a férjek szeretik nejöket s még nem egészen romlottak, engednek a kívánságnak s lassú mormogás között akaratuk ellenére is üdvösségüket munkálják. Ha azonban már megrögzöttek, csökönyösek és a nő minden kérése, bizalmaskodása és szelíd intése hiábavalók, akkor ellentállnak s ellentállásuk közé nem egyszer vegyítenek keserű gúnyt. Ha felvilágosodottak és szilárd jellemüek — mondja Legouvé — szabadegyházban szabadcsaládot sürgetnek; ezen esetben a házastársak mindegyike saját belátása szerint cselekszik: a nő böjtöl, a férj lakmározik; a nő a misékre jár, a férj soha sem megy el; a vallási gyakorlatok hasonlók lesznek a háztartás teendőihez, melyeket a nő az egész család helyett végez. A társadalom magasabb rétegeiben, különösen a szellemi arisztokrácia terén azonban egészen más irányú és sokkal nagyobb hullámokat felverő módosulásokat hoz létre a vallástalanság. Ezen a ponton már a férfiak nem közönyösek, szilárdan ragaszkodnak elveikhez, az ellenkező véleményen levőket szánalmas mosoly kíséretében lenézik és a hitélet legcsekélyebb nyilatkozatát is babonaságnak nyilvánítják. A tanult nő ellenben jó vezetés mellett lelkileg megtisztulva a földi élet minduntalan reánk tapadó salakjától, még jobban ragaszkodik ősei és gyermekkori hitéhez, még inkább iparkodik Istennek tetsző életet folytatni és legkevésbbé sem mérsékelt tetteiben, nyilatkozataiban istentagadó férjével szemben. Ebben a családban tehát mintegy bölcsész férj és ájtatos nő állnak egymással szemben és vívnak egymással sokszor évekre terjedő kínos lelki harcot. Ezeknél különösen két elv nyer nvilvánulást: midőn ugyanis a férj neje úgynevezett babonaságát megtámadja, azon magasabb eszme nevében beszél, mely szerinte a. teremtés müvéből vonható le, hitetlensége tehát nem egyéb, mint valamelyes hitnézet. A felizgatott s meggyőződésében megsértett asszony ezen hitnézetet atheizmusnak tartja, mert reá nézve csak egy, az ö hite létezik. Innen aztán az eltérő vélemények örökös küzdelme. Az a jámbor nő, ki addig vallásosságának élt, ettől a pillanattól kezdve a legnagyobb szenvedéllyel és odaadással kezd érdeklődni és foglalkozni minden olyan társadalmi és politikai kérdéssel, mely a vallással valami összefüggésben van. Szent haragjukban a modern társadalom minden