Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

28 valaha jóságos Teremtőjéről: akkor álljon elő ez a lánglelkű apostol az örökkévalóságból, nyájas, behízelgő, szeretetreméltó tanító, ki a mennyei javak vágyát, szükségét és élénk érzetét kiváló gonddal teremtett szivében folytonosan ébren tartsa. Ez a nő, a hitvestárs gyöngéd, fönséges és magasztos szerepe! Egy pillantás csak a nagy titok mélyébe és előttünk fog állani az az óriási változás, rombolás, amit e jótékony és oly gondos kezekkel emelt épületen, a hitetlenség első fagyasztó lehelete előidézhet. Miként a korai növényzet dús hajtásait a késői dér vészes lehelete megdermeszti, elfonynyasztja és életképtelenné teszi: úgy söpri el a nőiesség e himes virágának bódító illatát, tiszta és éltető fűszerét a vallástalanság. Vagy talán szebb, tisztább lenne-e a családanya és boldogabbak a férjek, ha a vallástalanság gyökerestől kitépné a nő szivéből az Istent, vagy csak meg is ingatná hitében; ha nem imádkoznék többé, ha elvesztené halhatatlan reményét s magasztos hivatásának tudatát? Azt hisszük, hogy nem! Mert a hitetlenség először is a nő, a családanya lelkét dúlja fel, azután magával rántja, romba dönti az egész család boldogságát: apáét, gyermekekét! A nő természetes érzékével a legelső pillanattól kezdve felfogta magasztos és fontos hivatását és az azzal járó fáradságos kötelmek teljesítésének óriási hordóerejét. A vallásosság, az istenfélelem gyakorlásában a nőkszázadokon keresztül jó példával jártak elől. Ma is a tiszta meggyőződésből, az ihletettségböl eredő vallásosság világító szövétnekét a legnagyobb mértékben ők hordozzák legelői. A legalsó és földmívelő osztályban, hol még a férj sincs tökéletesen telítve az új népboldogító eszmék tömegével, tehát nejét a vallásosság külső gyakorlásában nem akadályozza, még elég örvendetes állapotban van a hitélet. A család apraja és nagyja a fárasztó heti munka után imakönyvvel a kezükben együtt megy az Isten házába hálát adni a vett jókért s új kegyelmekért esdekelni a jövőre. Az iparos- és polgárosztály családjaiban azonban már nagy változásokat látunk. Ahová csak betette lábát a különböző néven nevezett társadalom-felforgató tanok apostola, magával vitte az elégedetlenség, a békétlenség és istentelenség zsarátnokát is. Egyesek kiválva a tömegből, abbahagyva a mindenesetre fáradságos munkát, könnyebb megélhetési módot keresve, nagy hangon hirdetik a rosszul értelmezett Isten és emberek előtti egyenlőséget. Lelketlenül izgatnak a fennálló társadalmi rend, a szellemileg és anyagilag tehetősebb osztály érdekei ellen és az egyes osztályok közötti tátongó különbséget még inkább nagyítva, ebben az isteni intézkedés igazságtalanságára utalnak. Egy helyén alkalmazott kifejezéssel, egy ügyesen közbeszőtt szójátékkal, egy az ínyét csiklandozó felületes hasonlattal könnyű megragadni a nagy tömeg képzeletét, irányítani akaratát s a nélkül, hogy komolyan a kérdés mélyére iparkodnék hatolni.