Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

22 De mindezen érzelmeket csak azon anya csepegtetheti gyermekei lelkébe, aki maga is áthatva az előbb mondottak igazságától, nem érzi szűknek a családi tűzhelyt, nem vágyódik ki folyton a világba, hanem gyermeket körében, e kis világban érzi csak magát otthonosan. Már természeténél, hivatásánál fogva úgy van alkotva a nő, hogy csak e látszólag szűk, de tulajdonképen rendkívül tágas körben, a családban érezze igazán boldognak magát. Valóban érdemes a megszívlelésre a körülöttünk pezsgő világ azon jelensége, amely szerint az élet mindig nagyobb és nagyobb igényekkel lépvén fel az egyesekkel szemben, a létért való küzdelem rögös útvesztőin a nő kilép a család köréből, hova a természet helyezte volt s a kenyérkereset ezer s ezerféle nemével s az élet színpadjának káprázatos küzdő porondján testi és szellemi képességeivel lesz versenytársává a férfinak 1 Ez által természetesen el kell hanyagolnia a családot, sokszor távolban tartózkodnia az otthontól. Pedig ezen kényszer munkák által elöljük a női gyöngédséget, agyontiporjuk a finom női szellemet ; annyi az, mint ólomgolyó a virág kelyhében, mely az ég harmatát van hivatva fölszívni. A mesterségek, tudományok, művészetek virágai valók csak nekik. De a mai állapotok, ha nem is megnyugtatók, de legalább a nemzetgazdászok,, a bölcsészek: Mill Stuart s az élet különböző nehézségeinek tekintetbe vételével némikép magyarázhatók, de semmiképen sem talál elegendő alapra, az a törekvés, mely csupán hiúságból, de nem szükségből vagy kényszerből tartja szűknek a csendes családi kört. Pedig nem szűk, nem korlátolt a családi kör, hiszen ebben az emberi kebel legnemesebb, legtisztább érzelmei nyernek kifejezést. A nő — mondja Szvorényi — szakadatlan, noha nagyrészt szembe is csak alig ötlő foglalkozásai közben tetteket halmozhat s halmoz is tettekre, melyek erkölcsi tartalmukra nézve sokszor a férj összes tevékenységét maguk mögött hagyják. „Hiszen — hogy sok egyébről hallgassunk — e kicsi körben rakja le a nő, az anya, azon ragyogó tetteknek is alapjait, melyeknek dicsőségével egykor gyermeke a fél világot betölti ..." Ha ilyennek nézzük, ha ilyennek tekintjük a családot, akkor rögtön meg fognak változni nézeteink annak szűk és korlátolt voltáról! Akkor kénytelenek leszünk elismerni, hogy egy régi magasztosság, egy a világot átölelő kötelezettség van letéve e szóban : anya. Nem kevésbbé fontos kötelességévé tartozik a nőnek az, hogy hü feleség és gondos háziasszony legyen. A család belső békéje a nő e hármas kötelességének pontos teljesítéséből sarjadzik. A mi a növénynek a jótékony talaj, halnak a víz : az a háztartásnak a nő ! Ez az ő eleme, ez az ő birodalma. S ha most már ezekből kifolyólag a család fejei: a férj és feleség, pontosan és lelkiismeretesen teljesítik azon kötelmeiket, melyek szövetségük megkötésével önként vállaikra nehezednek s ha mindezen ter-