Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

17 tehát Ádámra, mindenhatósága által egyik oldalcsontjából asszonyt alkotott, Évát, Ádám elé vezeté. társul, nőül adá neki s mindkettőt megáldván, így szólt: „Növekedjetek és sokasodjatok!" íme a családnak Isten által megszentelt eredete! Az első család aztán él tovább folyton-folyvást megújuló láncszemekben azon isteni tan értelmében, hogy szeresd uradat Istenedet és szeresd felebarátodat, mint önnön magadat. De minthogy az egész világot keblünkre nem ölelhetjük, minthogy mindenkit egyformán még sem szerethetünk, kiválasztjuk azt, kiben leginkább föltalálni véljük Istenben lelki testvérünket s együtt vetjük meg a jövendő család alapját. Oly régi a családalapítás, mint maga az emberiség. A paradicsomban támadt; eredete, létesítője maga az Isten, aki az ő áldásának s az örökkévalóságnak bélyegét nyomta homlokára. A legnagyobb áldás, mert ennél nagyobb áldásban nem részesítette Isten az embert. Ez változhatatlan, ez elmúlhatatlan, mint maga az alkotó hangoztatta. Azért a család, mint természeténél fogva első életközösség és társaság - valóban is első mindazon társaságok között, — melyeket az ember nem nélkülözhet. Mindenféle társulatok, szövetkezetek tűntek már el a föld színéről: a család azonban még mindig áll! Az ember lázongó szelleme nem képes szétszakítani azt a legszentebb kapcsot, mely őt Istenéhez fűzi; hiába löki a nyomor és szenvedés tengerébe az embert az első engedetlenségi bűn; hiába törlik el a föld színéről a vízözön boszuló hullámai az emberi társadalmat; a család fönmarad, túléli a bűnt, túléli annak iszonyú büntetését! A családban szemelte tehát ki Isten azt az alapot, melyen az egész társadalomnak, az egész emberiség fennállásának létoka nyugszik; a család olvasztja magába mindazon erőket, melyek végelemzésben összetartják és rendes mederben folyni engedik az értelmes élő világot. Az emberiség ez érdemét meghaladó jótéteményért rendkívüli hálával tartozik Alkotójának. Lehetne-e szükségesebb, hasznosabb, bölcsebb intézményt képzelnünk az emberiség fenmaradását illetőleg az Isten által rendelt családi intézménynél ?! Minthogy a család a társadalom alapja ; a család a házi tűzhely szentek szentje, honnan a majdan társadalmat alkotó fiaink kikerülnek; már pedig ha az alap megingott, összedől az épület; ha a gyökerek elkorhadtak, a fa nem élhet; ha a szív beteg, közeleg a halál: a társadalom szive,, ütőere a család ! Jól vigyázzunk tehát; őrizzük meg a családi szentély tisztaságát ; ne engedjük meggyalázni félve rejtegetett kincseinket s legyünk résen a józan társadalmi viszonyok felforgatóival szemben! Minthogy a jövő társadalmat illetőleg a gyermekek nevelésére vonatkozólag ennyire fontos a családi élet: vessünk egy futópillantást a jövő. reményének, a gyermekek nevelésének első szinterére, a családra.