Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

IV. A természetben észlelhető átalakulások törvénye megfelel az ember életében a család intézményének. Társaséletre vagyunk teremtve. A családi életet Isten rendelte. A család alapja a társadalomnak. A család feje : a férj: a család lelke : a nő. A vallásos és vallástalan családok különböző fokozatainak nagy vonásokban megrajzolt képe. A természetben misem állandó: minden átalakulásnak, változásnak van alávetve. Valamint a metsző, hideg őszi szellő elszakítja törzsétől s messze magával ragadja az elsárgult falevelet : úgy söpri le az embert is a halál fagyos lehelete előbb-utóbb a világ viruló életfájáról! Ezért a világban folytonos jövés-menés, folytonos sürgés-forgás van ! Egyik — mondja egy éles szemlélő — a másiknak kezébe adja a lét ajtajának kopott kilincsét; nemzedék nemzedéket szorít előre ; jön és megy az ember, hogy helyet engedjen az utána érkezőknek. A jövevény utóda az elődöknek, kiknek nyomába lép ; ideiglenes szeme a láncolatnak, melyben az egyén észrevétlenül eltűnik; de maga a faj fenmarad. Ez a folyton megújuló, kiapadhatatlan életforrása az emberiségnek, a Teremtő által létrehozott család. A család az, melyből az idő rohanó folyamán át évezredektől fogva hullámzik az első emberpár felszaporodott ivadéka „az örökkévalóság határnélküli tengerébe, mely elnyeli a mulandóságot". Már a család eredete Istenre utal bennünket. Az ember egész megjelenésén, eszejárásán, életmódján meglátszik, hogy Isten őt társas életre teremtette s nem taszította ki a földi lét körébe a magányosság prédája gyanánt. Isten azért az ember íoldi tartózkodása elkerülhetetlen feltételéül jelölte ki a társaséletet úgy annyira, hogy most már fönmaradása, tökéletesedése, testi-lelki boldogsága társasélet nélkül elképzelhetetlen. Isten a szentírás tanúsága szerint, midőn az első embert megteremtette, látván ennek szomorúságát a paradicsomi gyönyörök közepette, nem akarta, hogy továbbra is egyedül maradjon s jó előre gondoskodott róla, hogy hozzá hasonló segítő és élettársnője legyen. Mély álmot bocsátott