Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1901

15 író, annál fokozottabb tevékenységre tüzeli az olvasó képzeletét is, inely minden igyekezetével azon van, hogy a valót megközelítse. A midőn például a tanuló útirajzokat olvas és más vidékek, messze országok idegen szokásairól, erkölcseiről, társadalmi életéről szerez tudomást, olyankor nemcsak meglevő ismeretei gyarapszanak, hanem élénken működik a képzelete is. A képzelet munkájának útját állni ezen a téren nem szabad, mert a komoly ismeretek közlése és befogadása egymagában nem elégíti ki a gyermek szellemi élvezetének igényeit. A mint a test megunja az egyféle táplálékot, úgy megúnja azt a lélek is. Azért kell közben a képzeletet is kellemesen foglalkoztatni, hogy mintegy játszva bővíthesse ismereteit. Az iskolai tankönyvekben vajmi kevés képzeletet foglalkoztató elem van, de nem is lehet bennök, erre valók az ifjúsági magánolvasmányok. A tanuló olvasmánya hősének lelkületébe mély betekintést nyer és a mit ő még az életben nem figyelhetne meg olyan nyugodtan : a jót és rosszat egyaránt sok és változatos példában mutatja be neki magánolvasmánya. Folyton csiszolja lelkét és ilyen úton nemcsak megérleli, de meg is szilárdítja benne az elhatározást a jónak követésére és a rossznak kerülésére. Az olvasmányok amellett, hogy kellemesen hatnak képzeletünkre, a legnagyobb gyönyörben is fürdetik lelkünket. Ha fel bírjuk fogni bennök a szépet, ha megindulunk és el tudunk merengeni rajta, általános emberi és nemzeti érzésünkben buzdulunk fel. Mi is történik egy költői műalkotás olvasásakor velünk ? Elolvasunk egy sereg szót és megértve valamennyit, benső látásunk és hallásunk más világot teremt belölök. Azt veszszük észre, hogy e más világban otthonosan járunk. A saját emberi világunk ez a más világ, melyben a küzködő ember sorsa van érthetőleg bemutatva ; szivünk határozott, ismerős mozgalmai kelnek életre benne. Ez a magasabb műélvezet, a melyre szintén csak fokonkint lehet eljutni. Már a gyermekkorban kell megkezdeni az izlés fejlesztését, a figyelem és türelem megedzését, mert csak így értjük meg később a remekműveket, így lesz részünk a költői alkotások szépségének teljes élvezésében. A remekmű mintegy kicsalja gyönyörködésünket és megnyeri liódolatu nkat. Az élet rideg igazságtalansága és visszás helyzetei közt nem enged a föld rögéhez tapadni, hanem onnan kiemelve magasabb, eszményibb világba ragad bennünket. Olyannak mutatja a földet, a milyennek lennie kellene. Megdicsőítve láttatja rajta az embert küzdelmeivel.